Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

A városfejlődés, valamint a városi elit és középrétegek erősödésének elsődleges záloga: a megyeszékhelyi funkció Mindezek fényében megállapítható, hogy a XVIII. század folyamán gyorsan növekvő várost a XIX. század derekától fokozatosan bekövetkező gazdasági, társadalmi változások kedvezőtlenül érintették. Szekszárd, városfejlődést korábban ösztönző adottságai inkább hátránnyá váltak. Köszönhetően azonban a szakszerű államigazgatás ezzel egyidőben történt erőteljes kiépülésének, a város 1789-től meglévő megyeszékhely státusza elsőszámú városfejlesztő tényezővé lépett elő. Ezzel kapcsolatosan az is kijelenthető, hogy a városi elit és középrétegek gyarapodása, gazdasági erejének növekedése más városokhoz képest szorosabban kötődött a megyeszékhely funkcióhoz. Természetesen a megyeközponti funkció már az 1850-es évek előtt - a polgári állam neoabszolutizmus korában megindult kiépültét megelőzően -, a vármegye életében betöltött szerepénél fogva is pozitív hatással volt a városra. Ennek figyelembevételével a megyeközponti funkció városfejlődést, egyúttal a városi elit, középrétegek erősödését, gyarapodását ösztönző hatásai a következőképpen foglalhatók össze: A vármegyei székhely funkciójából következők: • Megyeszékhelyi funkciójánál fogva a vármegyei élet adminisztrációs, mind társadalmi értelemben vett központjává vált a város. (Gazdaságilag - mint láttuk - nem igazán.) Adminisztrációs központ funkcióból következett például a kórház alapítása, dualizmus korában történt fejlesztése, részben a gimnázium építése (1897). A város megyeszékhelyi mivoltának köszönhetően a vármegye társadalmi életének (megyebeli arisztokrácia, középbirtokosság) központja is volt, és e rétegek, ha nem is feltétlenül városlakóként, de tevékenységükkel emelték a város fejlettségi szintjét, rangját. Példaként említhető Bezerédj Pál, illetve gr. Apponyi Sándor, előbbinek a város a „selyemgyárát", utóbbinak pedig a múzeum alapítását köszönheti • A vármegyei hivatalt viselők (vármegyei középbirokosok) jelentős része egyúttal a városban is letelepült, és szerves részévé vált a város társadalmának. Korábbi évtizedekből kiemelhető ilyen személyiség volt Sass István tiszti orvos és Fördős Vilmos tiszti ügyész, kinek özvegye a tárgyalt korszakban végig virilista volt. A vármegyei tisztviselők közül 1905-1914 közt a városi virilis listára felkerült Si-