Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

1. Kempelen X. köt. 1931., 230. old. 2. Braunné, 1978., 135. old. 3. u.o., 136. old. 4. Bodnár 1. köt., 1918., 149. old. 5. u.o., 150. old. 6. M.o. tört. 5/2. köt., 1980., VIII. fejezet 696-705. old. 7. Bodnár I. köt., 1918., 160. old. 8. u.o., 195. old. 9. Braunné, 1978., 155. old. és Bodnár II. köt., 1918., 77. old. 10. Bodnár II. köt., 1918., 332. old. és Braunné, 1978., 165. old. 11. M.o. tört. 5/2. köt., 1980., XIII. fejezet 1095. old. M.o. tört. 6/1. köt., 1979., I. fejezet 61-73. old. 12. Bodnár II. köt, 1918., 333. old. 13. M.o. tört. 6/1. köt., 1979., II. fejezet 119-121. old. 14. E szempontok szerint a főispáni tisztre több személy is szóba jöhetett. A reformkorszak megyei vezetőire kell gondolnunk elsőként és elsősorban Bezerédj Istvánra. Ő az eseményeket követte, alakította, de távol tartotta magát minden megyei funkciótól. Nemcsak a főispáni széktől, hanem az országos hivataltól is. Mint az országgyűlési ellenzék egyik híres tagjának módja lett volna akár a miniszteri tárca betöltésére is. Csupán a vármegye követeként vett részt az országos dolgokban. Tiszte elszólította, de mindvégig figyelemmel kísérte a megyében történteket. Bartal György a reformkor ellenzéki vezetőinek legfiatalabb tagja Deák Ferenc igazságügyminiszter mellett kapott fontos megbízatást. A reformvezetők közül kettő - a forradalom kezdeti időszakát kivéve - a vármegye határain kívül ténykedett. (Forrás: Bodnár II. köt., 1918., 339. old.; 341-349. old.) 15. TmL.: Sz.cs.i.: FLT848. április 18. 16. TmL.: B.cs.i.: Sztankovánszky Imre levele Bezerédj Istvánhoz év. n. 17. TmL.: B.cs.i.: Sztankovánszky Imre levele Bezerédj Istvánhoz év. n. 18. Bodnár II. köt., 1918., 339. old. 19. TmL: B.cs.i.; Sztankovánszky Imre levele Bezerédj Istvánhoz év. n. 20. TmL: Sz.cs.i.; Fi.: 1848. május 8. 21. TmL: Sz.cs.i.; Fi.: 1848. május 8. 22. u.o. 23. u.o. 24. TmL: Sz.cs.i.; Fi.: 1848. május 9. 25. TmL: Sz.cs.i.; Fi.: 1848. május 16. 26. TmL: Sz.cs.i.; Fi.: 1848. május 12. 27. u.o. 28. 1848. május l-jén összeülő állandó bizottmányi gyűlés napirendi pontjai a 48-as törvények megtárgyalása, a követválasztások előkészítése, a központi választmány alakítása és természetesen az állandó bizottmány tagjainak a megválasztása. A tagok többsége nemesi származású, a községek küldöttei a jómódú gazdák soraiból kerültek ki, vagy a községi bírót, vagy az esküdtet választották meg. A megye 1848 előtti területe járási beosztása és ügyrendje az állandó bizottmány 1848/49. évi működése alatt változatlan maradt. Ez szabta meg a tisztviselők teendőit, szabályozta az igazgatás különböző szintjén lévő szervek munkáját. (Forrás: Horváth, 1978., 179-181. old.) 29. 1848. július 5-re hirdették meg az új országgyűlést. A halmozódó tennivalók - a nemzetiségi kérdés,a jobbágyfelszabadítás folytatása, a kormányon belüli ellentétek - sürgették mielőbbi megnyitását. Az országgyűlés összeülésének feltétele a követválasztás volt. Tolna megyében a választásokat június 19-23-a között bonyolították le 6 választókerületben a központi választmány irányításával. (Forrás: TmL: Közgy. jkv.: 1848. május 1., 485. old.) A választások simán, zökkenő nélkül zajlottak le. A szekszárdi kerületben Bezerédj Istvánt, a pincehelyiben ifj. Bartal Györgyöt, a paksiban Radnich Pált, a szakcsiban Simon Rudolfot, a kölesdiben Perczel Miklóst és a bonyhádiban Perczel Mórt választották meg. Perczel Mór, akit Budán is követté jelöltek, lemondott a bonyhádi mandátumáról, helyét Dőry Frigyes másodalispán töltötte be. (Forrás: Évszázadokon át, 1978., 437. old.) A követek elsősorban a liberális nemesek soraiból kerültek ki. A képviselők választásáról az 1848. V. törvénycikk rendelkezett, amely a liberálisok számbeli fölényét és erejét is biztosítani kívánta. A törvény lehetővé tette a polgári rétegek számára is a szavazást, azonban cenzushoz kötötte a választójogot és továbbra is kizárta e jog gyakorlásából a nőket és cselédeket. E fogyatékossága ellenére a törvény óriási jelentőségű, hiszen Magyarországon első ízben kaptak beleszólást a közrendűek az országos politikába. 30. A megyei bizottmány a nyári hónapokban az úrbéri viszonyokból eredő vitákat rendezte. Ugyanis az elégedetlenkedő parasztok saját maguk fogtak a birtokviszonyok rendezéséhez. Áprilisban, májusban tömeges földfoglalások voltak megyeszerte. A legtöbb sérelem a legelőelkülönözésekből fakadt. A legelők osztatlan volta miatt könnyű volt a jobbágyokat onnan kiszorítani. A jobbágyi szolgáltatások eltörlése is csak részleges, továbbra is kötelesek teljesíteni az olyan feudális jellegű terheket, mint a földesúri vásártartás, halászat, malomállítás, kocsma-, mészárszéktartás után szedhető járandóságokat. A törvény nem foglalkozott a nagy540