Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

elkezdjek."

16 A válaszadást húzza-halassza, és tulajdonképpen nem azért, mert ellenére lenne ez a hivatal és a velejáró minden kötelezettség, csupán nem híve a gyors elhatározásoknak. Míg a végső szó kimondására elszánta magát, addig Bezerédj volt a közvetítője, útjának egyengetője a megyében. A kormány nem sokáig késlekedett: a kinevezés napja április 22. A királyi és miniszterelnöki határozatról értesülve Sztankovánszky Imre szorongó, komoly-tréfás gondolatait ismét a barát Bezerédjnek szánta: „Ha a most még inkább mint máskor fontos hivatalt kellő viselésére nem bízhatom elég tehetségemben: úgy arról azon mód mellett és körülmények között melyen és melyekben az reám lőtt ruházva - lemondani nem érzek erőt bennem - Ti vagytok és lesztek, Te különösen édes Pistám felelős mindenért - azzá teszlek legalább én és híven tartom magamat."

17 Elhatározása már visszavonhatatlan. Vállalta a forradalmat, a márciusi vívmányokat és az elkövetkezendő eseményeket a kormány megbízottjaként, azaz főispánként. Bezerédj István az öccsének írott levelében az eseményről így számolt be: „Azt hiszem igazán jól eszközöltem, hogy Ő Tolnának főispánja lett, nem csak a megyére, de magára nézve is."

li HIVATALBA LÉPÉSE ÉS PROGRAMJA A főispánt az 1848. XXIX. törvénycikk alapján a megye élére a nádor, azaz a király nevezte ki. A főispánok a királyra és a 48-as alkotmányra tettek esküt. Fogadalmuk nagyon jól tükrözte a helyzet ellentmondásosságát, az átalakulás, a függetlenség megoldásának felemásságát. Továbbra is egy olyan idegen uralkodóházra esküdtek fel, amely egy soknemzetiségű birodalom felett uralkodott, századokon keresztül tartományokban, összbirodalomban gondolkodott. Viszont a 48-as alkotmány önálló, magyar állam ismérveit és jogait tartalmazta. A főispáni kinevezés érvényét a vármegyei beiktatáshoz kötötték. Sztankovánszky Imre székfoglalására az állandó bizottmány 1848. május 8-i ülésén került sor. A feudális kori vármegyék idején kialakult hagyományok szerint zajlott a beiktatása, bár kifejezett kívánsága volt egy ceremóniáktól mentes fogadtatás.

19 A külsőségeket nem háríthatta el. A főispáni beiktatás a nádor rendeletének a felolvasásával kezdődött: „minél fogva emlékezetül adatik mindenkinek a kit illet, hogy Én azon jog és hatalom szerint mellyel az 1848. III. és XXIX. törvény czikkek értelméhez képest birok a Belügyminiszter előterjesztésére Tolna vármegye Főispánjává Sztankovánszky Imrét nevezem ki. Meghagyván egyrészül ő neki ezennel komolyan, hogy az alkotmány és király iránt hiva törvények iránt engedelmes legyen és kötelességeit részrehajtanul és lelkiismeretesen teljesítse meghagyván, másrészről nektek Tolna Vármegye egyetemének, hogy őt törvényes főispántokul ismerjétek el és az eskü letétele után mindenjogos és törvényszerű rendeléseinek engedelmeskedni tartozzatok és köteleztessetek... Kelt, Pesten Április 22. 1848. István Nádor m. k. k. helytartó Szemere Bertalan belügyminiszter"™ A hivatalos programot a hozzászólások zárták. Bezerédj a közpolgárok nevében szólt, míg Hegyessy János főjegyző a különböző politikai nézetű tisztviselői kar nevében nyilatkozott. Az általa felkínált tisztviselői segítség a lelkes szavak ellenére is formai dolog volt. A megnyilatkozások udvariasak, de eléggé tartózkodóak voltak. Sztankovánszky Imre főispánsága új korszakot nyitott a megyei közigazgatás történetében. Az első alkotmányos főispán székfoglalója igen figyelemre méltó. A beszédét a kor irodalmi stílusának megfelelő emelkedettség jellemezte, de a túlfűtött szavak mögött felfedezhető a politikai állásfoglalása. Sztankovánszky Imre főispánként hivatalból is képviselte az ország független kormányát. A székfoglalójában közzétett program éppen ezért a saját 516