Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
Tanonciskolák szervezése a megyében •a* Az iparostanonc-iskolák létesítéséről, a tanoncok oktatásáról az 1884. évi XVII. te, az ipartörvény III. fejezete intézkedett. A törvény szigorúan előírta, hogy 12 évesnél fiatalabb gyermekek tanoncként nem vehetők fel. Ez alól csak az iparhatóság tehet kivételt (60. §). A tanoncokat tartó iparosoknak kötelességévé tette a törvény a tanoncaik kiképzését, jó erkölcsre, rendre, munkára szoktatását, tanonciskolái oktatásra való eljárásuk biztosítását, a szülőkkel, az iskolával való kapcsolattartást (62. §). Szükséges hangsúlyozni a törvény 63., 64., 65. §-ainak előírásait. 63. §: „Az iparos tanonezot csak az iparüzlethez tartozó munkával alkalmazhatja, cselédszolgálatokra nem kötelezheti és tartozik felügyelni, hogy a tanoncz a háziak vagy segédek által ne bántalmaztassék." 64. §: 14 év alatt legfeljebb napi 10 órai, 16 év felett pedig legfeljebb napi 12 órai munkaidőben foglalkoztathatók a tanoncok, mely időbe az iskolai foglalkozások ideje is beleszámít. Munka közben délelőtt és délután fél-fél, délben pedig 1 órai szünet tartandó, és általában csak a testi erjüknek megfelelő munkára szoríthatók. 65. §: Este 9-től reggel 5 óráig 16 éven aluli tanonc munkára nem osztható be. Egyes esetekben a 14-16 év közötti tanoncok napi idejük felére beoszthatok. A törvény III. fejezetének B része előírta, hogy azokban a községekben, ahol legalább 50 tanonc van és számukra külön iskola nincs, a község köteles a tanoncok tanításáról gondoskodni külön iskola felállítása útján (80. §). A szorgalmi időt 10 hónapban, hetenkint két munkanapon tartandó 7 órai (4 óra általános ismeretek, 3 óra pedig vasárnaponként rajztanításra) foglalkozásban állapította meg. 120 A törvény végrehajtásával kapcsolatos intézkedését a VKM 1884. augusztus 13-án 27 496. sz. alatt adta ki. Tolna vármegye alispánja 1884. szeptember 12-én 8 735/alisp. 884. szám alatt intézkedett az iparostanonc-iskolák felállításáról. Előírta, hogy a meglévő tanonciskolákat a VKM-rendeletnek megfelelően át kell szervezni. Kötelezővé tette az ipariskolai bizottság megválasztását is, melynek elnökét a szolgabíró jelöli ki, alelnökét jegyzőjét és gondnokát pedig a bizottság választja. Az alispán a bizottság feladatául jelölte meg az ipariskolai költségvetésre, a tanórák költségeire, az iskolai felszerelésekre, a tanórákra vonatkozó javaslat elkészítését. Az alispáni körlevél államsegélyt is kilátásba helyezett. 121 A beérkezett járási szolgabírói jelentésekből kitűnt, hogy a törvény értelmében csak Ódombóváron, Pakson, Dunaföldváron, Bonyhádon, Szekszárdon és Tolnán kötelező az iparosiskola felállítása. A jelentések arra is kitértek, hogy Dunaföldváron, Pakson, Bonyhádon, Szekszárdon és Tolnán az ipariskolai bizottságok megalakultak. A völgységi járás főszolgabíróijelentése azt is jelezte, hogy a bizottság elnöki tisztének elvállalása iránt az ipar és tanügy iránt érdeklődő férfiak „sajnálatra méltó idegenkedést" tanúsítottak. A simontornyaijárásijelentés szerint Hőgyészen csak 38, Gyönkön 16, Simontornyán 21, Kölesden 11 tanonc van, „pedig ezekben a községekben űzetik legjobban az ipar". E helyeken sem iskolát, sem bizottságokat nem szerveztek. 122 A VKM azonban nem nyugodott bele a Tolna megyei helyzetbe. Az 1882. augusztus 31-től működő és a szervezendő iparos tanulók iskoláinak felügyeletével megbízott miniszteri biztosa, Jagócsi Péterffy József útján figyelemmel kísértette a megyei helyzet alakulását. A miniszteri biztos 1884. október 19-i, alispánhoz intézett levelében nagyfokú elégedetlenségnek adott kifejezést. Leszögezte, hogy éppen egy éve múlt annak, hogy a közigazgatási bizottság a VKM rendelkezése nyomán intézkedést tett az iparostanonc-iskolák szervezése érdekében, de ez „abszolút eredmény nélkül maradt". Szekszárd kivételével ugyanis egyetlen község sem teljesítette az erélyes rendeletet, holott Dunaföldvárott, Pakson, Bonyhádon, Hőgyészen és Tolnán a tanonciskolák minden körülmények között létesítendők. Ezt már törvény és annak miniszteri végrehajtási utasítása is kötelezővé tette a községek számára. A miniszteri biztos felhívta az alispán figyelmét arra, hogy a rendelkezések95