Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5
/ Valamennyinek közös vonása, hogy a négy osztályt négy tanteremben tanítják erre képesített tanítók, főtanodai bizonyítványt állíthattak ki, amely felsőbb tanulmányok végzésére jogosított. 16 A fentiekben megfogalmazott, a társadalom szellemének megváltoztatása, illetve a polgári fejlődés által ösztönzött oktatási elvek végrehajtása érdekében jelentős erőfeszítéseket tett az abszolutizmus. Az elemi iskolai oktatásban teret nyert a gyakorlati képzés (mezőgazdasági, kisipari, kereskedelmi). 17 Anyagi eszközök híján a tanügy fejlesztésének költségeit teljesen a helyi lakosságra hárította. Fejlődése így is nagyon látványos volt. 1850-1858. között 2000-nél több iskola keletkezett. A soproni kerület községei 2,5 millió forintot fordítottak 1853-1856 között iskolai célokra. Az elemi iskolák száma e korszakban 9000-ről 12 000-re emelkedett. A tanköteles gyermekeknek korábban csupán 39%-a, e korban 75°/o-a járt iskolába. Vitatja a hivatalos osztrák adatok realitását Schwarz Gyula, szerinte a tényleges iskolába járók aránya csupán 48%, és 5-6000 községben nem volt iskola. 18 Ekkor létesültek a vasárnapi iskolák, számuk 2140-ré emelkedett. Javult valamelyest a tanítók fizetése is. A fizetések átlaga kerületenként a következő volt: pesti kerület 125 Ft soproni kerület 125 Ft pozsonyi kerület 150 Ft nagyváradi kerület 152 Ft kassai kerület 100 alatt szerb vajdaság és temesi bánság 210 Ft. 19 Az Entwurf hatályának 1851-ben Magyarországra történt kiterjesztése jelentős változásokat eredményezett a középfokú oktatásban. A herbertiánus és neohumanista szellemű tervezet az oktatás és nevelés egységét hangsúlyozta. Az oktatás céljául az általános műveltséget jelölte meg. 20 Jelentős szervezeti változtatást is végrehajtottak: a minden egyetemi hallgató számára kötelező előképzést nyújtó kétéves bölcsészeti tanfolyamot a 6 éves gimnáziumhoz csatolták, létrehozva így a 8 évfolyamos főgimnáziumot 21 , illetve a négy évfolyamos algimnáziumot. Az osztálytanítás helyett bevezették a szaktanári rendszert, a tanároktól szakképesítést követeltek. A gimnáziumi tanulmányok lezárásaként meghonosították az egyetemi tanulmányokra jogosító érettségi vizsgát. Az Entwurf az oktatás módszereiben is változást hozott: a diktáló, magoltató tanítás helyett a jó tankönyveket és a megértetést szorgalmazta. 22 A tantervben legnagyobb helyet a klasszikus nyelvek kapták, ehhez képest aránytalanul kicsi a történelem, földrajz és a természettudományok szerepe, de még ez is jelentős előrelépés a korábbi állapothoz képest. Mivel a gimnáziumok elsősorban a birodalom jövendő szellemi elitjét képezték, az oktatásban hangsúlyosan szerepel a rendszer ideológiája, óvott a felesleges kételkedéstől, alázatra buzdított, és megengedte a karcer büntetést és a testi fenyítést is. 23 Az algimnázium önállóan is működhetett. Befejezése után a tanuló előtt három út állt. Folytathatta tanulmányait a főgimnáziumban, átléphetett a főreáliskolába, illetve valamilyen gyakorlati pályát választhatott. Az algimnázium lényegében a főgimnáziummal azonos tárgyakat tanított, de gyakorlatibb jelleggel, kevésbé átfogó módon. 24 Míg a gimnáziumok felekezeti jellegűek voltak, a reáliskolák vegyes vallásúak, 25 és az iparos és kereskedő polgárság igényeit szolgálták. Az iskola 6 évfolyamos volt, nem egyenrangú a gimnáziummal. Nem adott klasszikus képzést, de tanítottak modern irodalmat. 26 Mivel gyakorlati pályákra készített elő, előképzést nyújtott ipari foglalkozásokra és a felsőfokú technikai tanintézetekben folytatandó tanulmányokra. Tehát az oktatási rendszerben az elemi iskolák és a technikai tanintézetek között állt. A reáliskoláknak is két fokozata volt, az al- és főreáliskola. Az alreáliskola önmagában is működhetett. Valamilyen ipari szakmára, vagy a főreál iskolára készített elő. A három elméleti évet egy gyakorlati év követte. Ha tanítottak klasszikus nyelveket is, akkor a tanuló átléphetett a főgimnáziumba. Az elméleti 8