Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

gyermeket oktat az agg tanító egy szobában, mely az ő lakhelye is. Felső-Leperd és Nosztánypusztákon a tanítás szünetel, de korábban is csak a gépész fia oktatta télen a gyerekeket. Mászlonypusztán a bérlő már néhány éve megszüntette az iskolát. Ezekben a pusztai iskolákban az íráson, olvasáson, a négy számolási alapműveleten és a katekizmuson kívül semmi mást nem tanulnak a gyerekek. Számtáblán kívül egyéb taneszköz e helyeken nem is volt. Az iskolába járás felügyelet nélküli, rendszertelen. A tanfelügyelő így kesereg: „Szóval megyénk gazdászatilag legáldottabb községében mondhatni még most, a törvény meghozatala után kilenc évre is szellemileg a hét sovány esztendő uralkodik. A mezők dúsak a szép reményeket ígérő gazdag vetésben, csak az iskolákban nem látszik, hogy leszen aratás." - A bátaszéki községi iskolában 700 tanuló 5 tanteremben, 5 tanító vezetése mellett tanul rossz világítás mellett. - Lajvér- és Kölesdpusztákon még mindig nincs iskola (1877-ben!). - Várdombon az rk. iskolában 1 teremben, 1 tanító vezetése mellett 141 tanköteles tanul. A felügyelő 1877-es jelentése egyértelműen megállapítja, hogy a megvizsgált 28 iskola közül alig 6-7 kielégítő vagy tűrhető. Azt is leszögezi a jelentés, hogy Eötvös Károly, dombóvári szolgabíró segít a tanügy rendezésében, gyakran tart helyszíni szemléket.

32 Az új tanfelügyelő az ismétlő iskolák helyzetét is megvizsgálja és 1877. január 8-i jelentésében a közigazgatási bizottság elé tárja a szomorú tényt, hogy tudniillik a népoktatási törvény életbe lépése után 9 évvel a községi ismétlő iskolák 46 községben hiányoznak.

33 Az elmaradás legfőbb oka, hogy a felekezetek nem törődnek ezekkel az iskolákkal, a községek pedig nem teljesítik kötelességeiket. Az 1868. évi XXXVIII. te. szerint ugyanis az ismétlő iskolák felállítása a községek kötelessége volna, de kis községekben csak felekezeti iskolák vannak, ott önálló tanerővel községi ismétlő iskolát a község nehezen tud (főleg, ha nem is akar) fenntartani. Ezeknek az iskoláknak a felállítását az is hátráltatja, hogy a felekezeti tanítóknak az ismétlő iskolák tanításáért nem fizet senki sem. A szülők sem hajlandók fizetni. Az iskolai adóval túlterhelt iskolafenntartó gyülekezetek pedig nem tudnak fizetni. A községek viszont hallani sem akarnak a fizetésről.

34 A tanfelügyelő folyamatosan végzi ellenőrző munkáját, újra és újra a közigazgatási bizottság elé tárja a tanügy gondjait. Az 1882-1890 közötti helyzetkép a következőket mutatja: 1882-ben Tolnán az rk fiúiskolában az I. osztályban 232 fiú- és leánytanuló van összezsúfolva. Murgán a tanterem szűk, alacsony, kicsi, 16-20 m

2 területű helyiségben 63 gyereket zsúfoltak össze az rk. iskolában. A kalaznói ev. népiskolában 1 tanító 117 tanulóval foglalkozik. Felsőnánán az ev. iskolában 2 tanító 186 gyermeket tanít. Kölesden a ref. iskolában 105 tanulóval 1 tanító foglalkozik.

35 1885-ben 40 községre kiterjedő átfogó véleményt ad a megye iskoláiban tapasztalható hiányosságokról Matavovszky Béla segédtanfelügyelő:

36 1. Belecska ev. elemi iskola: tanterem alacsony, sötét, földes padozatú, az ablakok kicsik. 2. Bikács ev. elemi iskola: rossz a világítás, a fény minden oldalról éri a gyerekeket. 3. Bonyhádon az ortodox iskola kivételével az iskolák piszkosak, a thalmud tanulók iskolája példátlanul büdös levegőjű. Viszont az rk. iskola a megye egyik legjobban ellátott iskolája. 4. Csibrák rk. elemi iskola: az egyik tanterem alacsony, sötét. 5. Czikó rk. elemi iskola: nincs fűtőanyag, fáznak a gyerekek, a kegyúr a fűtőanyag kiadását állítólag megtagadta. 6. Diósberény rk. elemi iskola: nedves és szűk. A világosság a segédtanító szobáján át jut a terembe. 7. Döbrököz rk. elemi iskola: az egyik osztályban a gyerekek állnak vagy a földön ül66