Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

3. Az alatt az idő alatt kivált tiszta időben, mikor a' Marhák tovább lehetnek a'szabad levegő Egén, a' Marhás Gazdák az Istállókból a' ganéjt hordassák ki, portól, pókhálótól, sártól, és egyéb affélétől tisztogassák ki, a' Teheneket ökröket, mind az ifjú, mind a' vén, Marhákat, vakartassák, és tisztogassák meg, vagy pedig langy meleg vízzel, azt a'bőrökre ragadt, ganéjt, sárt róllok mosattasák le. 4. Minekutánna a'Marha tartó Emberek mind ezt, a'mi idefellyebb meg mondatott minden meg kívántató vigyázassál véghez vitték, akkor hajhattyák osztán ki valami két, három oránnyi időre a' mezőre. Marháikat, de ezt is úgy, tudnillik, ha Marháikat elébb otthon, a' mint töllök ki telhetik meg étetik, meg itattyák, és minden darabnak leg alább egy marék sót adnak. 5. Azt óhajtanám, hogy ha lehetséges volna, senki addig is Marháit, a' mezőre ki verni ne kéntelenittetnék, míg a'fü jó tápláló erejű, a' Víz, az idő, és a'Levegő-Ég, egészséges, tiszta, és minden betegséget okozó tulajdonságaitól, egészen ment nem lenne. 6. A'gyakori Víz áradására ki tétetett, meg iszaposodott és természet szerént minden alacsonyan fekvő Marha Legelőtől, kiváltképpen tavasszal ollyák magokat, a'Marha tartó Emberek; az ilylyetén Vízzel el bonttatott, nedves, és mocsáros helyek, okoznak a'Szarvas Marhának el Száradást, meg nem emészthetést, és szüntelen való Hasmenést, az illyetén helyeken termett fű ugyan, ha Szénával csináltatik, nem annyira ártalmas, de ha a 'Marha rajta legel, és Zöld korában megeszi, minden bizonnyal tölle meg betegedik, és vagy eggyikét vagy másikát az elő számlált betegségek közül el kapja, utollyára meg is döglik. 7. Hogyha pedig mód nem volna benéé, a'Szarvas Marhákat, és a'Juhokat, másképpen ki tartani, és akár élnek, akár halnak, ollyatán mocsáros helyekre kellene őket hajtani, étetlen és só nélkül még is soha egy nap se hajtódjanak ki: ezek azok a'Regulák, a'meltyeket énaMarhák, legelésre való kihajlása eránt, nem tsak az idén, hanem máskor is meg tartásra méltónak lenni ítéltem. Bétsben Szent-György Havának 23. napján 1784. Wollstein " Valószínűleg az 1788-as esztendőben nagyarányú elhullások történtek, elsősorban a szarvasmarha-, a juh- és sertésállományokban, mert a Helytartó Tanács az 1789. január 30án kelt 3861 sz. leiratában az „országos főmedikus" és a Pesti Egyetem „Ars Veterinaria tanítója" által összeállított anyagot juttatott el valamennyi vármegyéhez azzal, hogy a szolgabírókon keresztül hozzák annak tartalmát a nép tudomására. Az összeállítás részletesen taglalja, hogy a megbetegedések jelentkezése, lefolyása függ az állat természetétől, tartásától, a környezeti körülményektől, a helyes állategészségügyi igazgatási és orvosi intézkedésektől, az orvos eszétől és ügyességétől. Bár az állatorvosok (Tierárzte) különösen azoknak a betegségeknek a jelentkezését megakadályozni nem tudják, amelyek külső tényezőktől, elsősorban az időjárástól függnek, mégis a betegség lefolyását megfelelő intézkedésekkel, az állatok jobb felügyeletével, a tudatlan tulajdonosok felvilágosításával, a hanyag tartás megszüntetésével jelentős mértékben kedvezően befolyásolni lehet. Részletes állathigiéniai vonatkozású részt tartalmaz Tolnay Sándornak a keleti marhavész tárgyalása alkalmával már említett összeállítása, amelyet a Helytartó Tanács 1792. Sz. András hava 12-én kelt 5677 sz. leiratával (levéltári kelet 1793. ápr. 30.) küldött meg a vármegyéknek. A magyar, német, latin és cseh nyelvű anyag első felében 13 pontban részletezi az állatok tartásával és gondozásával kapcsolatos előírásokat. Mivel Tolnaynak ez a munkája állatorvos-történeti emlékeinek egyik legértékesebb anyaga, szó szerint idézem a lényeges első 11 pontot. „Először: Minden Helyiségekben a'Marhás Gazdáknak első, és legfőbb Godgyok légyen arra, hogy Marhájokat az üdőnek változandó, 's ártalmas mivolta ellen, úgy mint a felettébb való hideg, meleg, vagy sokáig tartó nedves és ködös Udő ellen amennyire lehet, védelmezzék; mert valamint a felettébb való hideg a'testi vékony nedvességeket meg sűríti, a'vért meg rontya, élessé teszi, és az által az Allatokat (értem a'házi és szeled Marhákat): a Levegő-égnek mindennemű ártalmas 1 565