Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

Dr. Szenczi László A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868 és 1900 között Az 1867-es kiegyezés a kétközéppontú, dualista Osztrák-Magyar Monarchia rendszerét hozta létre. Az osztrák császárság és a magyar királyság egy-egy önálló törvényhozó testülettel és annak felelős kormánnyal rendelkező állammá vált. A két országot az uralkodó személye, a közös kül- és hadügy, valamint a kettő finanszírozására hivatott pénzügy kapcsolta össze. Mindez jelezte a magyar függetlenség biztosítékainak hiányát. A kiegyezés tulajdonképpen a magyar birtokos osztály, az őt támogató polgárság vezető rétegei és az osztrák nagybirtokosok, nagytőkések megállapodása volt. A 48-as alaptörvények megcsonkítottan érvényesültek, s a polgári forradalom fő nemzeti és társadalmi kérdéseinek megoldatlansága a kapitalizmus ellentmondásos fejlődésének alapját teremtette meg. A kiegyezés tehát nem vitte új útra a magyar gazdasági-társadalmi fejlődést, csak előre lendítette azon a pályán, amelyre a tőkés viszonyok uralkodóvá válása volt a jellemző.

1 Az 1867 után országosan megindult ipari fejlődés - szerkezeti torzulásai ellenére is jelentős volt. A nagyipar erőgépeinek teljesítőképessége a századfordulóig 6-szorosára, a nyersvastermelés 3-4-szeresére, a szénbányászat 3,6-szeresére, a vasutak hossza 7-szeresére nőtt. Számottevő volt a fejlődés a gépiparban, az üzemberendezések, a közlekedési eszközök gyártásában, a hadianyag-termelésben, de nőtt a termelés a vegyiparban, az építőanyag-iparban. Az iparon belül az arányok továbbra is az élelmiszeripar s ezen belül is a malomipar felé tolódtak el. A könnyűipar, különösen a textilipar lemaradt a gyorsuló fejlődéstől. Az ipar erőteljes fejlődését követve az ipari munkásság száma is 700 ezer fölé emelkedett 1900-ra (1880-ban 408 ezer). E felgyorsult fejlődés ellenére is alig változott az ország gazdasági szerkezete, s az iparban foglalkoztatottak aránya is csak a kereső népesség 13,7%-át tette ki 1900-ra (1880-ban 12%, Ausztriában a 23%-ot is meghaladta).

2 Tolna megye ipari fejlődése jóval lassúbb az országos ütemnél és a századfordulóig sem túl jelentős. A megye iparát mindvégig a kézműipar jellemzi (a céhek eltörlése után különösen sok kis műhely jött létre a megyében, s 1880-ban már 7619 önálló vállalkozót tartanak nyilván), de utat tör - ha lassú tempóval is - a gyáripar is. Az 1880-as években még csak a bányaipar, a bőr- és szőrmeipar, a szövő-és fonóipar és az élelmiszeripar jelzi a megye kapitalista fejlődését. Nagyobb előrehaladás csak az évszázad utolsó évtizedére következett be, de még így is a századfordulón megyénk területén mindössze 6 olyan ipari vállalat dolgozott, amelyekben 20-nál több munkást foglalkoztattak. A századfordulón ifj. Leopold Lajos által végzett vizsgálat végső megállapítása megyénk iparának átalakulásáról: A kisipar ugyan elpusztult a megyében a XX. század elejére, de a nagyipar másutt létesült. Tolna gyáripara a Dunántúl 11 megyéje közül a leggyengébb. A századfordulóig nem létezett a megyében vasipar, gyári jellegű gépgyártás, villamosipar, de a malomipara is a leggyengébb volt a pécsi kamara területén. A megye ipari termelésének élvonalában a bányaipar állott. Jelentős volt a selyemipar és fejlődésben volt az élelmiszeripar. A megye munkáslétszámának átalakulását az ipar fejlődése és szerkezete meghatározta. E téren az országostól eltérő az, hogy Tolnában a selyemipar miatt a nagyüzemi munká55