Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kováts Jenő: Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654-1867) • 545

Szolgálat A vizsgált időszakban állandó jellegű, szervezett állategészségügyi szolgálat nem volt, ennek következtében önálló állategészségügyi igazgatásról sem beszélhetünk. Az állategészségügy és a járványvédelem irányítója a „Megyebéli Rendes Orvos Úr", Physicus ordinarius volt (megyei főorvos), helyettese a Physicus secundarius, a szervezett járványvédelem az egészségügyi szolgálat keretében történt. Szakképviselőik elsősorban a seb-orvosok (chirurgus examinatus) voltak, a hivatali ügyvitel a területen a járási fő- és alszolgabíróból, a községi nótáriusból és bíróból, valamint az esküdtekből állott. A járványvédelmi központi utasításokat a vármegyék a Helytartó Tanácstól kapták. A vármegye részben e központi leiratok alapján, nagyobb részben azonban az első számú megyei szakképviselő, a megyei főorvos véleményének messzemenő figyelembevételével alakította ki állategészségügyi intézkedéseit. Segített ebben különösen a XIX. század elejétől a szomszédos vármegyék között, elsősorban a járványvédelemben mindjobban kialakult együttműködés is. Az első megyei szakképviselő, akikről név szerint is tudunk, az előzők során már említett Antonius Jünk és Josephus Leibach, megyei seb-orvos (chyrurgus comitatensis) volt. Tolna vármegye első megyei főorvosa, akiről a levéltári anyagban említés történik, Jacobus Udalricus Keller volt. Nem tudjuk, mely időtől kezdve töltötte be ezt a tisztséget, ténykedéséről semmi nyom nem maradt fenn. 1803-ban bekövetkezett halála után a megyei főorvosi székben az addigi Physicus secundarius Mosetig András (Andreas Mosetig) követte. Kinevezése körül elég nagy vihar kerekedett, mert a vármegye Babits Mihályt, kiváló irodalmárunk dédapját támogatta. A vitát végül is Bécs döntötte Mosetig javára. O magyarul nem tudott, a fennmaradt iratok tanúsága szerint rabiátus, megbotránkoztató-csúnya beszédű ember lehetett, mert 1803 és 1810 között ismételten feljelentették a községek „motskolodó, otsmány beszédei", az ügyfelek pedig gorombaságai miatt. Szenvedélyes kijelentéseiben ismételten megsértette az uralkodóházat is. Mosetig osztrák származású volt, tanulmányait Bécsben végezte, itt szerzett Medicus chyrurgus et Obstetricus képesítést, és itt sajátította el az „ars Veterinaria" stúdiumát is. Ő a vármegyének, a Közgyűlésnek szóló jelentéseit kizárólag latinul írta. Intézkedései, valamint a jelentésekkel kapcsolatos közgyűlési határozatok alapján megszületett rendelkezései viszont már kevés kivétellel magyar nyelven kerültek kiadásra (nyilván munkatársai fordítása után). Tőle szöveges jelentés nem maradt fenn, igaz, ilyen készítésére alig lett volna lehetősége, mivel hivataláról 1817-ben lemondott, majd Milánóba ment katonaorvosnak. Utódja végre Babits Mihály lett, aki 1830-ban bekövetkezett haláláig irányította a megye egészségügyi szolgálatát és ezen belül az állategészségügyi igazgatást. Babits 1817. március 20-án kelt „esedezésében"

9 kérte a főorvosi állás elnyerését. Hivatalba lépését követően évi jelentéseiben már felsorolja a megyében magángyakorlatot folytató, de állatok gyógyításával is foglalkozó seb-orvosokat. Ezek a jelentések már kizárólag magyarul íródtak. Az ő idejében még csak egyetlen „baromorvos", veterinarius volt a vármegyében, mégpedig Dombóvárott, herceg Eszterházy uradalmában, Henricus Brünner. A Babits által felsorolt és állatok gyógyításával is foglalkozó seb-orvosok működési területe Szekszárd (Szexard), Tolna, Paks, Földvár (Dunaföldvár), Bonyhád és Hőgyész volt. Az ő főorvoskodása idején a székhelyekben változás nem történt, legfeljebb az ott letelepedett seb-orvosok száma változott 6 és 9 között. Itt kell megemlékeznem arról, hogy a seb-orvosokat már meglehetősen régen központilag ellátták a „baromorvosláshoz" szükséges műszerekkel. Erről a Helytartó Tanács 1791. március 26-án kelt 5549 sz. leirata intézkedett és egyben előírta a műszerek rendben- és tisztántartását. Az ügyirat mellékleteként találjuk „Ant. Madarász c. chyrurgus" jelentését az általa átvett alábbi veterinarius műszerekről: 3 kauter, 5 részben scalpellum, részben kés, 1 érvágó eszköz rézfoglalattal, 3 eleventarium, 1 emelő és 1 hegyes szike, 1 csipesz, 2 tű, 1 ol549