Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

tetsző hódolóirat mielőbbi megfogalmazását. A maga oldalára szerette volna állítani Sztankovánszky Imrét. Próbálkozása kevés sikerrel járt. Augusz többszöri levelére, sürgetésére Sztankovánszky Imre megfontoltan válaszolt, maga módján kitartva az ügy mellett: „... helyesnek az utolsó perczig híven megállani kötelességemnek ismerem, és ha elnöklésemet a bizottmányi közönség tetemes része kívánja örömest, ha pedig tudnám, hogy az által a megyei rend és csend föntartatik e becses, akármely áldozat mellett is fogok elnökleni."

121 A diplomatikus válasz bizalmatlanságot is rejtett magában. Ennek megmutatására párhuzamként Perczel Bélához írt levele állítható: „Ha számosb őszinte nyilatkozatokat tapasztalandok elnöklésem iránt, ezt én azon esetben, ha cs. (császári) katonaságtól még akkor ment volna a megye, nem mellőzendem. E dologban édes Bélám, a Te szokott higgadt okos és irányomban legjobb akaratú eljárásod tapasztalásáról értesíts engem..."

122 Február 9-ig a császári seregek bejövetelének még semmi jele sem mutatkozott, tehát semmi akadálya nem volt a bizottmányi ülés megtartásának és a főispán elnöklésének.

123 A nagyközgyűlésen Augusz Antal nem vett részt. Bizonyára azzal a szándékkal szorgalmazta az ülés megtartását, a főispán elnökségét, a felségnyilatkozat elfogadását, hogy Nugent feltételeinek a megye teljes egészében eleget tegyen. A távolmaradása is e nyilvánvaló látszat elkerülésének tekinthető. Továbbá, nem akarta kompromittálni magát a császáriak előtt, ha netán a megye hódolata nem felel meg. Inkább a határozathozatalban sem vett részt. Előkészítő munkája tudatos, igen kiszámított volt és végül is eredménnyel járt. Ugyanis a császár és király elismerését tartalmazó iratot a bizottmány szentesítette, a megye vezetői aláírásukkal hitelesítették, és továbbították I. Ferenc Józsefhez és Nugent parancsnokhoz. A hódoló irat valószínűleg Sztankovánszky Imre munkája. Iratai között ugyanis megtalálható a nyilatkozatnak január 30-i keltezésű fogalmazványa.

124 Saját kezével írott írás szövege megegyezett az elfogadott, a közgyűlési jegyzőkönyvben rögzített szövegével. Sőt gondolatilag teljes egészében, a szöveg némi kiegészítéssel javítással azonos a január 24-i bizottmányi ülésen elhangzott állásfoglalással is. Az 1848. évi megváltozott körülmények nem befolyásolták a megye politikai beállítottságát. Tolna mindig is királyhű megye volt, legalábbis Sztankovánszky Imre és a nemesség többségének reformkori, illetve forradalom és szabadságharc alatti magatartása ezt sugallja. A hűségnyilatkozat ezen pontja vitát nem válthatott ki. Sztankovánszky Imre és a megye reformer volt, tehát a király által jóváhagyott 48-as törvények számukra sérthetetlenek voltak. A törvényekről való lemondás a reformmozgalom eredményeinek elvesztését jelentette volna és Magyarország polgári átalakulásának további útját kérdőjelezte volna meg számukra. A királyhűséget és a 48-as törvények megtartását szerették volna valamiképp összeegyeztetni. I. Ferenc József magyar trónra lépésének óriási jelentőséget és értelmet tulajdonítottak. I. Ferenc József királlyá koronázása egyet jelentett volna a 48-as vívmányok tiszteletben tartásával. A megye „behódolása" a 48-as törvényekhez való ragaszkodásuk miatt nem teljes és feltétel nélküli. Sztankovánszky Imre hivatali tevékenységét az osztrákok február 14-i

125 bejövetele megszakította. A megszállás 74 napig tartott.

126 Ez idő alatt ideiglenes jelleggel, a katonai szempontok szerint berendezkedtek. A megye polgári állású császári biztost kapott, aki a kerületi parancsnoknak, illetve a hadsereg főparancsnokának volt alárendelve. Gyakorlatilag a megye igazgatása katonai felügyelet alá került. A megyei bizottmányt feloszlatták, azok a tisztviselők, akik felesküdtek (pl. Forster Károly tisztiügyész) I. Ferenc Józsefre, a helyükön maradtak, természetesen szigorú alárendeltségi viszonyban a császári biztossal szemben. A császáriak a kivívott és megvalósult jobbágyfelszabadításhoz nem nyúltak. A forradalom oldalán álló földbirtokosokkal szemben a személyüket érintő megtorlás helyett inkább a birtokelkobzást alkalmazták.

127 Sztankovánszky Imre ellen sem indult eljárás, de számolt azzal, hogy az ő vagyonát is zárolják. Ezért elutazása előtt február 15-én beadványban fordult a császári hatóságokhoz, melyben kérte, - hogy mielőbb a megyebeli hivataloskodása miatt vagyonát zár alá vonnák -, vegyék figyelembe, hogy a birtokaikat a húgával, 532