Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Cserna Anna: Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről • 513

rűen nem lehetett szélnek ereszteni.

67 Egyáltalán nem lett volna tanácsos lefújni az általános népfelkelést, mert a horvát veszély nem múlott el. Míg Csapó és a tolnai nép a Dunaföldvári járásban várakozott, az alatt a Dombóvári járást a horvátok ismét elfoglalták. Ezúttal Baranya megyéből a Pécsett megszálló csapatok törtek be a megyébe. Szeptember 28-án a traditskai és a broodi határőrvidékek 9000 fős hadosztálya elérte Dombóvárt. Ez volt Jelacic seregének jobbszárnya, amelyet Roth és Filipovics tábornagyok vezényeltek. Feladatuk, hogy minél előbb csatlakozzanak a főerőkhöz. A népfelkelés második szakaszában is a horvátok gyors átvonulására gondolt a megyei vezetés. A tények önmagukban beszéltek, ugyanis Roth serege két oszlopban azonnal továbbmenetelt. Az egyik fele Kónyi, Értény és Pari útvonalon Ozorára folytatja útját, a másik fele Gyulajováncát és Szakályt érintve Pincehely irányába haladt.

68 A megosztottságuk célja, hogy könnyebben jussanak élelemhez, egyéb szükségleteikhez. Tervük Ozoránál egyesülni, és Simontornyánál távozni a megyéből.

69 Útjuk megnehezítésére Dombóvár és Simontornya környékének lakói egymástól függetlenül háborúztak az átvonuló betolakodók kisebbnagyobb csapataival. Hazafiságból áldozatkészségből leginkább Pincehely lakossága tűnt ki. A faluból távozó horvátok utócsapatát megtámadták, 7 katonát agyonlőttek, fegyvereket koboztak el. Roth igen sok időt vesztegetett el a tolnai megmozdulások miatt. Már Ozoráról fordult vissza, hogy a járásbéliek és elsősorban a pincehelyiek ellenszegülését megtorolja. A horvátok késleltetése teljes sikerrel járt. Szeptember 29-én a Pákozdi csata napján Roth serege még a megyében tartózkodott, és csak október 3-án hagyta el a megye területét, amikor Jelacic már Bécs felé menekült.

70 Miután Csapó értesült a horvátok átvonulási tervéről, megindult a felkelt néppel Simontornya felé. A simontornyai hadművelet esetében a színhelyet, az időt és a feltételeket megfelelőnek vélte ahhoz, hogy a horvátok előnyomulásának sikeresen gátat vessen. Sztankovánszky Imre nem bízott a népfelkelés sikerében. Véleménye szerint a csatára nem lesz alkalom, mert a horvátok mozgása gyorsabb. Mégsem keresztezte Csapó parancsnok rendelkezéseit. A kormánybiztos meglátása valóra vált. A népfelkelők Simontornyán egyetlenegy horvát katonát sem találtak.

71 Október 3-án virradatkor hagyta el Roth generális a várost. A Fejér megyei Kálóz felé indult tovább. A népfelkelők viszont csak délután, illetve a késő esti órákban érkeztek Simontornyára és Ozorára.

71 Tolnában a horvát előrenyomulás második hullámában sem alakult ki szervezett, fegyveres népfelkelés. Kilátástalannak látszott a horvátok megállítása. A járás lakóinak ellenállása mégis sikeressé tették ezt a szakaszt. Érdemes Roth és Filipovics seregének további útját-sorsát figyelemmel kísérni. A pákozdi csatának a katonai hatásain kívül igen fontos volt a politikai jelentősége. Bátorítást adott a kétkedőknek és a visszahúzódóknak. E győzelem a magyarok katonai sikereinek kiindulópontja is, de módosította a horvát elképzeléseket is. Kezdeti sikereiket kudarcok sorozata követte. Roth hadosztálya október 4-én ért Székesfehérvár alá, a város ekkor már magyar kézen volt. Semmi reményük sem volt arra, hogy Jelacic megvert seregével kapcsolatot teremtsenek. így Roth és Filipovics kénytelen visszafordulni Szlavónia felé.

73 Jelacic és Roth visszavonulásának megnehezítésére az OHB ismét Dunántúl lakóinak segítségét kérte.

74 Különösen a tolnai népfelkelőkre várt nagy feladat, ugyanis Roth és Filipovics viszszaútját a már ismert útvonalon kezdte meg. Elérkezett a pillanat a jobbszárny megsemmisítésére. Csapó felkészülten várhatta a horvátok újbóli megjelenését, ugyanis Móga főparancsnok és Csányi László kormánybiztos előzetes utasításai alapján Ozorán és Simontornyán a védelmi intézkedéseket megtette.

75 Kb. 14 ezer főnyi igen jól szervezett felkelő sereg állt készenlétben Roth fogadására.

76 Rothék október 7-én tűntek fel Ozora határában, ahol lerombolt hidak és felfegyverzett nép állta útjukat. A tolnai népfelkelők és Perczel Mór, Görgey Artúr üldöző csapatai közé szorult Roth generális hadosztálya fegyveres harc nélkül megadta magát. Csapó Vilmos személyesen tárgyalt a feltétel nélküli megadásról. Itt Ozoránál a lefegyverzés megtörtént, a további feltételeket már Perczel Mór kötötte 525