Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437

10. Pintér Jánosné, Bemin Katalin bonyhádi lakos boszorkánypere Simontornyán (1736. nov-dec). Őt vádolják Christian Pakker feleségének: Nuszer Margitnak halált okozó megrontásával. Pintérné a molnárlegény feleségével együtt hajtotta végre tettét. Három férfi csak hallomásból, két nő viszont elsőkézből ismeri a történetet, azaz: Pintérné panaszkodott, hogy elveszett egy inge, s a tolvaj kilétének felfedése végett koporsószegeket vert a malomkorongba. Vagy előkerül a tolvaj, vagy belehal a szögekkel okozott sérülésekbe! Azon az éjszakán meghalt Nuszer Margit, tehát megvan a tettes. Pintérné lánya, a tanúk szerint, elárulta, hogy anyja, nénje és a molnárlegény neje már kilencszer kihívták az ördögöt a malomba. Csak Pintemét fogták perbe, jól lehet a molnárlegény felesége is jófirma („az egyenesbül is tud görbét csinálni"). Pintemét a tortúra 3 fokára ítélik, majd szabadon bocsátják. Tolna Megyei Levéltár. Acta criminalia. iii. 150. Közli: Schram II. 472-475. 11-13. Nemes Kata 30 éves kálvinista, Bogyó másként Csordás Kata 40 éves katolikus és Ambrus Mária 15 éves katolikus decsi lakosok boszorkányperében felvett jegyzőkönyvek Decsen és Simontomyán (1737. jún-júl.). A perbefogottakat azzal vádolják, hogy egy lakodalmas ház küszöbe alá rontószereket raktak. A decsi bíró és érdekcsoportja uszít a vádlottak ellen, ennek érdekében maga mellé állítja a községbe elszállásolt katonaság kapitányát, s megkínoztatja a gyanúsítottakat. Ambrus Mária a bíróságon visszavonja társaira tett terhelő vallomását. A vádlottak Bács, Győr és Pozsony megyéből kerültek Decsre. A falu régi orvosasszonyai féltik kényelmes megélhetésüket a jövevény versenytársaktól, ezért koholt vádak alapján törvényszék elé juttatják őket. A büntetőbíróság felmenti a bűnbaknak szánt Ambrus Máriát. Két decsi asszonyt 20-20 korbácsütésre ítél. Tolna Megyei Levéltár. Causae criminales iii. 157. 14. Szabó Katalin 56 éves katolikus harci boszorkánypere Simontomyán 1737. december 3-án. A veszprémi börtönben raboskodó Varga Györgyné híresztelésére lefogták és Simontornyára vitték a törvényszék elé. Eredeti lakhelye: Szentkirályszabadja. Lányát Péntek Mihály harci szolgalegény vette feleségül. Mivel a fiatalasszony megtébolyodott, anyja eljött Harcra, hogy ápolja. A kihallgatási jegyzőkönyvből arra lehet gyanítani, hogy a veszprémi börtönben raboskodó Vargánénak bűntársa volt, s ezért jött el arról a vidékről. A bíróság ítélete nem került elő. Tolna Megyei Levéltár. Causae criminales iii. 161. 15. Tamás Zsuzsanna 60 éves kálvinista dunaszentgyörgyi özvegy bába asszony boszorkánypere Simontomyán 1741-ben. A Baranya megyei Daróczon született, majd a Győr megyei Peren lakott 19-től 55 éves koráig. Első férje: Major András, a második: Kónya István, a harmadik: Paczalai István dunaszentgyörgyi kanász volt. Mindhármat eltemette. Azzal vádolják, hogy a dunaszentgyörgyi kálvinista prédikátor szolgálójának „száját félrehúszta"; akit megrontott, azt kézrátélellel, nyálával, kenéssel, kötözéssel és füvek főzeteivel gyógyította. Fizetségül bort, pálinkát és ruhaneműt kért. Amikor társával, Boda Katalinnal együtt letartóztatták, megrémítette az őrséget, tinó képében megnyomott egy nemest, aki eközben beleharapott lábába (másnap Tamás Zsuzsa sántikálva ment betegéhez), egy másik helybeli lakos földre teperte a vádlottat, de az ütlegelés után megdöbbenten vette észre, hogy tulajdon keresztfiát verte meg. Benignum examenében tagadja a vádak jogosultságát, a tortúra hét fokozata közben is tagad, de a nyolcadik megtöri, s „bevallja", hogy ismeri a környék főboszorkányát: Vörös Ilonát, öt éve együtt járnak rontani és gyógyítani, részt vett a kömlödi hegyen tartott boszorkányszombatokon, szeretkezett az ördöggel. A perbeszéd és az ítélet hiányzik, de Vörös Ilona deliberatuma szerint őt is megégetésre ítéli a bíróság. 440