Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

lekedés és kereskedelem fő ütőere - mentén, vagy annak viszonylagos közelségében helyezkedett el, a megye nyugati, elmaradott feléből egy település sem jöhetett számba. A megvalósításhoz szükséges anyagi eszközökkel csupán a két legnagyobb mezőváros, a 12000 lakójú Dunaföldvár, a 9-10000 lakójú Szekszárd rendelkezett. A helyzet az 1860-as években sem változott, jóllehet az 1864-1865-ös statisztika szerint a megyében már 6 főelemi iskola működött.

275 Az emelkedés nem a fejlődés, hanem a főelemi iskola fogalma rugalmasabb kezelésének következménye. Fiú, vagyis valódi főelemi iskola továbbra is csak kettő van, a többi ún. közös főelemi iskola. Nem szélesedett a főelemi iskolák hálózata, és ezzel a felfelé irányuló társadalmi mozgás csatornája. Az elemi iskolai oktatás eddigi rendszere már eleve elzárta a lakosság döntő többsége elől a további tanulmányok, és ezzel a társadalmi felemelkedés lehetőségét. Ennek reformját csak az Eötvös féle 1868-as népiskolai törvény hozta magával. MAGÁNISKOLÁK Az alsófokú oktatás rendszerében a közinzézetek mellett az oktatásügy ideiglenes szabályai

276 a magánintézeteknek is helyet biztosítottak. Ezek működése elvileg független volt, de az állam fenntartotta magának a jogot, hogy bezárassa őket, amennyiben a magániskola tanítóját erkölcsileg vagy politikailag nem találta feddhetetlennek, továbbá, ha nem rendelkezett megfelelő képesítéssel. A magániskolák felügyeletét a helyi iskolaigazgatók látták el. Ők végezték a tanulók vizsgáztatását és ők készítettek jelentést az iskolákról. A gyakorlatban a hatóságok aggodalommal és gyanakvással figyelték a magániskolák tevékenységét, kevésbé ellenőrzött működésüket főként politikai okokból tartva veszélyesnek. Éberen őrködtek, nem nyílnak-e engedély nélkül magániskolák, ún. zugtanodák. A HTO tapasztalatai szerint ilyenek különösen a nagyobb városokban alakultak, és főként az izraeliták jártak benne élen.

277 A HTO ezért gyakran utasította a megyét, hogy vizsgálják meg a magániskolákat. Az 1854-es jelentés szerint Bonyhádon 3 izraelita magántanító is tevékenykedett. A tanítók a nyilvános iskola igazgatójának a felügyelete alatt tanítottak. A járási főbíró mégis úgy rendelkezett, hogy munkájukat a tanév végén, május 1-én be kell fejezniök. Ugyenez az ügyirat foglalkozott Tegelmann Fülöp dunaföldvári tanító ügyével is. A HTO csupán úgy engedélyezte további működését, ha igazolni tudja megfelelő pedagógiai felkészültségét és kifogástalan erkölcsi és politikai magatartását, különösen az 1848-1849-es években. A dunaföldvári főbíró jelentésében elmondta, hogy Tegelmann 40 éve dolgozik magántanítóként, dicséretes eredménnyel. Az oktatást saját házában végzi, általában 15-20 gyermeket tanít, a helybeli előkelőbb családok gyermekeit. A tanulókat német nyelvre, helyesírásra, olvasásra, számolásra tanítja, a szülők teljes megelégedésére. Munkáját Egyed Antal kerületi esperes és iskolaigazgató felügyelete alatt végzi. Tevékenysége nem káros a helybeli nyilvános iskolára, kívánatos további fenntartása.

278 A HTO válaszát nem ismerjük, valószínű, hogy a főbíró ajánlása alapján engedélyezték működésének folytatását. A következő évben 1855-ben a HTO jelentést kért a megye valamennyi magántanítójáról.

279 A jelentés szerint a magántanítók száma a megyében 16 fő. A16 tanítóból 12 volt izraelita, a fennmaradó 4 katolikus. A magántanítók zöme két nagy mezővárosban élt, Tolnán 6-an, Bonyhádon 5-en, a többiek szétszórtan a megye különböző pontjain: Bátaszéken, Dunaszentgyörgyön, Tabódon, Kétyen, Görbőn. A 16 tanítóból 6 nem jelentkezett a megyehatóság felhívására, így ezek iskoláinak bezárását elrendelték. A többi 10 iskolából 7 működését ítélte szükségesnek a jelentés, általában a tanulók nagy számára, nyilvános iskolák hiányára, vagy annak távoli fekvésére hivatkozva. A tanítók közül kettő rendelkezett képesítéssel. Öt esetben a tanító eddig szerzett gyakorlatára, a kivívott elismerésre hivatkozva tartja őket a jelentés alkalmasnak a tanításra. 44