Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

A vasárnapi iskolák iskolaköteleseinek és a valóban iskolába járók száma 1858-ra így alakult: Járás Iskolakötelesek Iskolába járók % Szekszárdi 3281 3201 87,3 Földvári 2949 1842 62,5 Simontornyai 2351 2197 93,5 Dombóvári 3 524 3023 85,8 Bonyhádi 3392 3006 88,6 Összesen 15497 13 269 85,6

258 A tankötelezettség teljesítésének aránya megközelíti az elemi iskolák 90% körüli eredményét. A vasárnapi iskolákban általában a tanító vagy a segédtanító tanított. Mellettük sok helyen közreműködött a helyi lelkész, aki a hittant oktatta. A vasárnapi iskolák fejlődésének egyik legnagyobb akadálya volt, hogy a községek vonakodtak a vasárnapi tanításért külön dijat fizetni a tanítónak. Mivel a járási főbírák közbelépése többnyire eredménytelen maradt, a nádasdi (bonyhádi) esperesi kerület papi gyűlése közvetlenül a megyefőnökhöz fordult, hogy intézkedjék az ügyben.

259 A megyefőnök fellépése sem hozott e téren átütő sikert, 1858-ban is csupán 66 helyen fizettek a 140-ből a vasárnapi iskola tartásáért. Az egyes tanítóknak fizetett összeg átlagosan 20-50 Ft között volt.

260 A legtöbb község pénzben fizette a díjat. A vasárnapi iskolákban többnyire ugyanazokat a tárgyakat tanították, mint az elemi iskolában: írás, olvasás, számolás, hittan. Néhány községben azonban többet nyújtottak, mint amit az elemi iskola tanterve megkövetel. Ezekben tanítottak éneket, földrajzot, természetrajzot, sőt történelmet is.

261 A tanulók gyakorlati képzését szolgálták volna a vasárnapi iskolákkal egybekapcsolt gyümölcsfaiskolák. Ezek létesítésében azonban nem értek el olyan átütő sikert, mint a vasárnapi iskoláknál. Összesen 43 faiskola létesült 1858-ig. Területük 350 n-öl-2,5 hold között mozgott.

262 A létesítés akadálya volt, hogy sem a községek, sem a földesurak nem voltak hajlandók erre a célra földet adni. A hatóságok abban reménykedtek, hogy ahol még nem történt meg a szegregáció, ott majd annak megvalósításakor hasítanak ki földet a faiskolának is. A már megvalósult faiskolák többsége is vegetált. A tanítók általában maguk sem értettek a gyümölcstermesztéshez, más pedig nem törődött vele.

263 A faiskolák helyét eleve értéktelenebb földeken jelölték ki a községek, s szekszárdi járásban pld. áradásnak kitett területen. Próbálkoztak a hatóságok a méhészet meghonosításával is, de ez még teljesebb kudarcot hozott.

264 A Bach-rendszer bukása - mint az oktatásügy más területein - itt is átmeneti visszaesést hozott. A hatósági szigor enyhülésének hatására 1861-ben számos helyen megszüntették a vasárnapi iskolákat.

265 Az ismétlő iskolákba még 1864-1865-ben is csupán a katolikus tanulók 72%-a járt,

266 azonban az 1858. évi 85%-kal. FÖELEMI ISKOLÁK A főelemi, normál vagy városi iskolának nevezett iskolatípus az elemi iskolák magasabb fokát képviselte, amelynek elvégzése felsőbb iskolai tanulmányok elkezdésére jogosított. Erről a kérdésről a bevezetőben részletesen írtunk. Tolna megyében 1855-ben vetődött fel négy osztályos főelemi iskolák létesítésének gondolata. A számbavehető iskolák, 42