Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

A források tükrében megállapítható, hogy megyénkben a XIX. század közepére, sőt az 1872. évi ipartörvény megjelenéséig őrléstechnikai szempontból jelentős változások nem történtek. Az egyes települések lakosai a helyi malmokban őrlettek továbbra is. Arra utaló jelek nincsenek, hogy őrlemények kerültek volna a megye határain túlra. Malmaink száma megközelítően stagnált, kapacitásnövekedést a belépő gőzmalmok jelentettek. Robbanásszerű változás nem volt tapasztalható, de a gőzmalmok megjelenése előremutatott, és megkérdőjelezte a kisebb malmok létét. Ugyanis a dombóvári járás főbírájának 1863. évi jelentéséből kitűnt, hogy a vízimolnárság elérte virágzásának a tetőpontját a század közepén, és ettől az időponttól megindult a lassú elhalás felé. Az 1869. évi összeírás szerint a megye 115 településéből 79-ben összesen 368 malom működött. A malmok száma és fajtája járásonként: Járások és községek neve A malom neme és száma Hány pozsonyi mérőt őrlet 24 óra alatt adagszám Völgységi járás hajó patak gőz hajó patak gőz 1. Apar 2. Apáthi 3. Belatz 4. Bonyhád 5. Czikó 6. Dorog 7. Györe 8. Grábotz 9. Hant 10. Izmény 11. Kokasd 12. Lengyel 13. Majos 14. K.Mányok 15. N.Mányok 16. Máza 17. Mucsi 18. Mőcsény 19. Mórágy 20. A.Nána 21. Szálka 22. Tevel 23. Váralja 24. Várasd 25. K.Vejke 26. N.Vejke 27. Závod 28. Zomba 2 1 1 18 1 4 3 2 1 2 - 5 5 2 3 2 2 2 2 2 4 2 - 3 6 6 1 5 4 4 3 1 4 5 5 72 30 16 9 4 3 4 15 20 6 10 4 4 6 6 4 8 4 6 42 18 2 15 8 8 10 15Q Összesen: 97 2 - 318 180 373