Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

párnak, akik arra rászorultak, adott 10 pár ökröt, és 10 tehenet, gazdaságuk megvetéséhez és megélhetésükhöz, amit vissza kellett téríteniök, amikor lábukat megvetették. Adott még nekik két mérő gabonát is, amit a három szabad év eltelte után visszatéríteni tartoztak. Aki nem akart nála maradni, de a három szabad évet eltöltötte, köteles volt még három évet maradni.

77 1713-ban az uraság Tevelen már malmot építtetett, amelynek költségeihez a lakosok is hozzájárultak. Ennek fejében a malmot addig használták, míg a költségeik teljesen vissza nem térültek.

78 A malom elkészültéig a liszt egy részét Ertényből hozták.

79 A telepesek első csoportjával érkeztek iparosok,két kőműves, két molnár és egy-két polgár is. Azonban ők először csak eljöttek az országot megnézni, és családjukat csak később hozták.

80 A telepeseknek nemcsak a földesuruk, hanem maga a megye is adott kedvezményeket, mégpedig: - A megtelepedéstől számított két éven keresztül mentesek voltak a porcióadástól, de a megyei kiadásokhoz hozzá kellett járulniok. - Ha a conscriptióban felvett emberek közül valaki meghalt volna, vagy a conscriptiókba felvett jószágok közül valamely állat elhullott, az érintett helységben a veszteséget a hadiadóból kellett leírni.

81 - A jobbágyok elköltözése esetén - az újonnan betelepült községekből a rájuk eső quantumot ki kellett fizetni.

82 A nehéz gazdasági helyzetből eredő visszaélések megelőzését célozta a megyének az a rendelete, hogy egységesítették a gabona és a bor mértékegységeként a pozsonyi mérőt. A rendelet megszegőire büntetéspénzt szabtak ki.

83 A rendeletek életbelépése igen fontos volt, mivel a betelepülő emberek különféle nemzetiségűek voltak. Dőry László intézője, Franz Felbinger 1716. december 16-án kelt levelében így ír róluk: „Ha az ember nékiek enged, úgy a jövőben még kevésbé fognak engedelmeskedni, mindjárt a császárhoz szaladnak, miként különösen a schwarzwaldiak és breissgrüdeniek, akik nagyon goromba emberek. A svábok jobban hozzászoktak az engedelmességhez, mint a teveli molnár is, aki szigorú földesúri hatalom alatt állott."}* A telepítési gondokkal párhuzamosan megkezdték a földek művelését. Az eddig látott nehézségekből már következtethetünk arra, hogy a termelés milyen színvonalon történhetett. A mezőgazdasági termelés csaknem a középkori formákhoz hasonlított, és az állattartás volt a döntő. A mezőgazdasági termények közül a kereslet elsősorban a bor és a gabonafélék felé irányult. A gazdasági élet gyorsabb fejlődésének a rossz értékesítési lehetőségek is akadályai voltak. Az ipari termelésünk még elmaradottabb volt mint a mezőgazdasági. Az ország lakosságának csak igen csekély része űzött valamilyen mesterséget.

85 Az ország, és így megyénk gazdasági életének fejlődésére rányomta bélyegét a Habsburg-ház gazdaságpolitikája, amelynek célja: „nem Magyarország, hanem a Habsburg birodalom gazdasági egységének megteremtése volt. "Elsősorban azoknak a tartományoknak az ipari fejlődését mozdították elő, amelyekben a legkedvezőbb gazdasági feltételek voltak.

86 Az uradalmak gazdasági életüket önellátásra rendezték be. A megye ipari elmaradottságának leghűbb igazolója az 1715. évi összeírás, melyben mindössze 7 iparost írtak össze a megyében.

87 Ebben az összeírásban egyetlen, a mezőgazdasági termeléssel szorosan összefüggő iparágról, a malomiparról találunk adatokat. A megyében 16 helységben írtak össze malmot. Az összeírás tartalmaz adatokat a malmok hajtóerejére, és javadalmaira vonatkozólag is. Bár az adatok hiányosak, témánk szempontjából így is lényegesek. 350