Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Kárpáti Andrásné: Adatok Tolna megye malomiparának történetéhez • 343

Bár az adatok a Duna menti területekről vannak, azt hiszem nem követek el hibát, ha vonatkoztatom az egész megyére. Tolna község 1553. évi búzatermés adatai még közelebb hozzák az elmondottakat. Itt ugyanis 1553-ban mindössze 155 lakos termesztett búzát, 12 325 kereszt mennyiségben.

49 Ez a mennyiség kb. 2773 q búzának felel meg. Figyelembe véve, hogy Tolnán ez időben 19 malom volt forgásban, az egy malomra jutó búzamennyiség megközelítően 146 q volt.

50 Természetesen ez nem jelentette azt, hogy ez a mennyiség volt a malmok kapacitása. Tekintve, hogy teljes adatsorok nem állnak rendelkezésre, a malmok kapacitásának megállapítása csak valószínűsíthető. A török uralom utolsó évtizedeire a megye elnéptelenedése fokozódott, és a török kiűzésekor már igen szomorú képet nyújt. Legtöbbet a magyar lakosság szenvedett. Hogy milyen is volt a megye arculata, azt leghívebben bizonyítja az alábbi levél, melyet 1693. december 16-án fogalmaztak Somogy, Tolna, Baranya és Valkó megye küldöttei, egy közösen tartott gyűlés alkalmával: ...„Lehetetlen volna Méltóságos Herczeg Urunk sok napokig is leírnunk mindenféle nyomorúságainkat és utolsó pusztulásra jutott ügyeinket, mivel Nagy György Adminisztrátor Urunktól maga alatt való Tisztekkel és Provizorokkal éjei és nappal hurczol és dolgoztat velünk. Quartélyozó lovas Dragonyosokkal s fel alájáró hadakkal minden nemű ingó és ingatlan javainkat elemészti, és ami gabonánk kapálás után termett, azt vagy ingyen malmainkbul, vagy kevés pénzen házainkbul el viteti, úgy borainkat is, mezünket, és több eladni való javainkat nagy olcsón a Tisztek el vonnyák úgy, hogy Semmiből ez világon egy pénzt nem teremthetünk és nem szerezhetünk... Sok falunak lakosi Szigetekbe, erdőkbe, barlangokba, hegyekbe, hideget, éhséget és több nyomorúságot Szenvedvén el bujdosnak, el is pusztul ez az egész föld, ha Herczegséged eő Felségénél nem instál sok féle nyomorúságokban fetrengő népejért. Közel lévő pogány ellenség miat is, ha vizek megfagynak, nagy félelemben vagyunk... Egy szóval kimondhatatlan nagy Zűrzavarba, és nyomorúságba vagyunk, Minek okáért alázatosan könyörgünk Herczegségednek, Szánnyon meg bennünket, ha meg nem menthet Herczegséged, bizony mink magunk s mindpenigfeleségeink és gyermekeink éhei, hideggel és több nyomorúságok miatt meg kelletik halnunk, és el kell pusztulnunk. "

51 De a régebb óta itt lakó ráczságnak sem volt különb a helyzete: „Pincehelyt előbb rácok lakták, de az kik a Vármegye terhét el nem viselhetvén, és az sok jövő menő hadak alkalmatlanságait meg nem állhatván, el széledeztek... és pusztán hagyták az helyt. "

52 Mint a fentiekből is kitűnik, a megye sivár képet mutatott a török kiűzése után. A lakosság lélekszáma igen megfogyatkozott. Az 1696. évi összeírás szerint a magyar lakosság száma az egész megyében 488 fő volt, míg a rácoké 459 fő.

53 A megye akkori földesurainak az újjáépítés megkezdésekor első feladatuk a megye mielőbbi betelepítése volt. Ahhoz, hogy ez gyors, és hatásos legyen, az itt letelepedőknek kedvezményeket kellett biztosítani. Az életben maradt lakosságot is elő kellett csalogatni a környező negyekből, mocsarakból és erdőkből. A helyzet olyannyira súlyos volt, hogy az 1687-es összeírásban „defalcálják" (törlik) az egész környék adóját, részben a helységek elpusztulása, részben a megmaradt lakosság elszegényedése miatt.

54 Az újonnan betelepülők számára szálláslevelekben, és az urbáriumokban szabályozták a malomépítés, és -használat jogát, valamint az abból származó jövedelem felhasználását. Az 1686-ban elpusztult Ireg betelepítését a város akkori ura: Viczay Ádám 1691-ben telepesekkel próbálta meg. A telepesekkel kötött szerződésben meghatározták a jobbágyok jogait és kötelességeit, mely szerződésben a malmok vonatkozásában az alábbiakat olvashatjuk: I. A jobbágyok jogai: A malom jövedelme is a városé, de „tűrhető" adót fizetnek utána. II. A jobbágyok kötelességei: Ha az uraság majort, vagy malmot épít, abban minden ember egy-egy napi szolgálattal tartozik.

55 A kónyiak szálláslevelében pedig eképp rendelkeznek a malmokról: „...A minemű malomhefy vagyon Kónyiban, ez iránt is szabadságot adtunk, hogy maguknak 347