Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A Teleki-kormány alapvető célja a szétesett gazdaság rendbehozása, ezzel együtt a fokozódó szociális gondok valamiféle megoldása, be kívánta fejezni az államhatalom átszervezését és megerősítését. A tekintély megszilárdítása jelentette a baloldallal szembeni erélyes fellépés mellett a szélsőjobb, a különítmények kordába szorítását is. Napirenden szerepelt a földreform és az infláció megfékezése. 1. Témák a vármegyei közgyűlés előtt Az 1920-as törvényhatósági közgyűlések napirendjei, fontosabb témái az egyre sokasodó gazdasági és szociális problémákkal foglalkoztak. Az inflációs gondokat Tolna megyében komoly bankjegyforgalmi problémák gyarapították. A földreform ügye állandó témája a közgyűléseknek. Az ékes hozzászólások azonban nem vitték előre az ügyet. A megye sikertelenül próbálkozott az olcsó élelmezés gondolatának megvalósításával. A gazdák által bevallott adógabona az országos elvárást sem fedezte. A konjunkturás gabonaárak szinte megfizethetetlenek voltak. A gabonatermés zár alá vétele csak ideiglenes megoldásnak bizonyult. 1920 végén Tolna megyében közel 47 000 nem termelő - 25 000 korona jövedelmet el nem érő - kért hatósági ellátást. A megye a gondok egy részét megkísérelte központi keretből megoldani, az ellátatlanok többségéről való gondoskodást a gabonát termelő községek nyakába sózta. Különösen éles hangon reagáltak a kormány tervezett közigazgatási reformjára. Már 1920 decemberében foglalkoztak e kérdéssel, majd az 1921. évi tavaszi közgyűlésen visszatértek a témához. A konzervatív erők térhódítása figyelhető meg határozatukban: „Törvényhatóságok újjáalakítása ne a nemzetgyűlési képviselőket választó, most érvényben lévő választójogi törvény, hanem olyan új törvény alapján történjen, amely minden demagógiától mentes keresztény nemzeti polgári uralmat juttatja érvényre."

1 A megyei sajtó véleménye szerint az országnak számtalan baja van, „az 1886-os évben alkotott törvény nem olyan alkotás, amelynek megreformálása túl sürgős lenne. "

2 Az országosan megnyilvánuló ellenállásra utal, hogy még Nagyatádi Szabó is kénytelen volt e kérdéssel vidéki útján foglalkozni:

3 Szükségtelennek tartja a vármegyék tiltakozását, mert „mi nem akarjuk felforgatni az ősi megyét, csupán meg akarjuk szüntetni a születési előjogokat és át akarjuk azt alakítani, mint a nemzetgyűlést. " Kifejtette, hogy Somogyban már 10 éve 130 kisgazda van a törvényhatóságban, de azért egyetlen társadalmi réteg sem szenvedett hátrányt. A kisgazda politikus, Klein főispán a megyei közgyűlésen arra hívta fel a figyelmet, hogy semmiféle reformmal sem szabad addig várni, amíg a „tömegmozgalmak kierőszakolják. "Arra figyelmeztette a konzervatívokat, hogy a nyugati példák mindenütt a balratolódás felé mutatnak. Ha Magyarországon nem sikerül egy mérsékelten demokratikus kibontakozás, hasonló helyzet várható. Dr. Klein Antal Tolna megye első polgári származású főispánja a realitásokkal számoló, mérsékelten demokratikus gondolkodású politikus volt. A megyei helyzetet felvázoló beszédében tömören így fogalmazott: „elégedetlen afölművelő, válságban az iparos és kereskedő, agonizál a tisztviselő. "

4 Klein ezzel, valamint a királykérdésben elfoglalt álláspontjával amely szerint a megyei vezetők feladata nem a királykérdés megoldásán csemegézni, hanem a kenyérkérdést megoldani - kivívta Tolna megyében az ún. történelmi osztály némely képviselőjének ellenszenvét. Bartal Auréllal az élen Klein ellen minden létező fórumon, az eszközökben nem válogatva (besúgás, följelentés, névtelen levelek, cikkek fővárosi lapokban stb.) támadtak. Még a megyei kaszinóból is megkísérelték „kigolyózni" a főispánt, de a többség elvetette a javaslatot. Az állandó támadások következtében 1921. május 20-ra - szokatlan módon reagálva 284