Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241
szerzett sót - a megyei lap szerint 120-140 korona - haszonnal osztotta szét, a választók mégis jótéteménynek tekintették és rászavaztak. A szekszárdi választókerület részeredményei különösen érdekesek: Dr. Őrffy Imrére Szulimán Györgyre szavaztak 3884 1403 745 713 840 977 149 221 116 266 95 548 Könnyen megállapítható, hogy a Szulimán elleni agresszív fellépés legjobban a szekszárdi választók körében hatott. „A józan, a becsületre adó gazdaemberek nem ültek fel Szulimán kortesfogásainak." - írja a megyei lap. Egyértelmű, hogy a patetikus szónok Őrffy demagóg szólamai rájuk jobban hatottak. Ez a hatás figyelhető meg a sárközi községekben is, ahol feltehetően a nagygazdák voltak Őrffy támogatói. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy amennyiben Bátaszék, Alsónyék és Báta lakossága élhetett volna szavazati jogával, Őrffy megválasztásának a valószínűsége jelentősen csökkent volna. így is Szekszárdtól távolodva egyre nő Szulimán támogatóinak száma. Az említett 3 község lakossága a következő (1922-es) választásokon is mindent megtett az ellenzéki jelölt győzelme érdekében. A bonyhádi választókerület eredménye nem számított meglepetésnek. Dombóváron Pallavicini győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. 2775 szavazattal szerzett többet, mint az azonos párthoz tartozó dr. Vétek György. Ha azt is nézzük, hogy dr. Vétek pár heti fellépés után, szinte ismeretlenül nyerte el 2 híján 6000 szavazó bizalmát, akkor a legitimista nagybirtokos személyében győzelme ellenére a hivatalos politikát kudarc érte, hiszen alig tudta megszerezni az összes voks 50%-át. 45 A gyönki kerületben az egyesült párt sorsa végleg akkor pecsételődött meg, amikor Jeszenszky bárót nem sikerült arra rábírni, hogy visszalépjen Schnetzer Ferenc hadügyminiszterjavára. 3293 szavazattal szerzett többet Haypál, mint Holub és több mint 5-ször anynyit, mint a „közös" jelölt, Jeszenszky. A Tolnamegyei Újság epésen megjegyzi: „a leadott szavazatok igazolják álláspontunkat, azokkal szemben, akik kastélyaik ablakán keresztül nézik a kerület hangulatát." E szavak Jeszenszky báró ellen irányulnak vissza nem lépéséért és gróf Apponyi Gézának szólnak, aki nem sokat tett Schnetzer jelölése érdekében, holott a hőgyészi főúr a megye legtekintélyesebb, leggazdagabb földbirtokosa volt. Nagyon valószínű, hogy bárki lett volna is a „hivatalos" jelölt, nem választották volna meg képviselőnek. A paksi kerületben Bodor is és Erdélyi is kisgazdapárti programmal indult, „tehát nem a program játszott szerepet a választás eldöntésében, hanem a társadalmi osztályban való tartozandóság"- írja a lap. Értékelése szerint Erdélyi Pakson, sőt Bodor hazájában: Dunaföldváron is többséget szerzett, tehát a tisztán földműveléssel foglalkozó községekben bukott el. Bukásának oka „úri" volta volt. Bármennyire is egyszerű a magyarázat, a valóságot Erdélyi egységes párti hivatalos jelölti voltában kell keresni. Nem ígért mást Bodor sem, mint Erdélyi, hiszen a kisgazdapárti program közös volt, sőt a KNEP programjától sem tért el. Bodor győzelméhez elegendő volt az a tény, hogy a megyei vezetés nem ismerte el közös jelöltnek. Feltehetően az őt támadó cikkek jó néhány szavazót állítottak mellé. Hasonló helyzet alakult ki a tamási választókerületben. Nagy János alig egy héttel a váSzekszárd Őcsény Decs Sárpilis Várdomb Alsónána 279