Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241
Pál Szociáldemokratapárt, a gyönki kerületben dr. Jeszenszky György Kisgazdapárt, dr. Orbán Márton Kisgazdapárt, Holub József Keresztény Nemzeti Párt, Hajpál István nagyatádi, a dombóvári kerületben Pallavicini György Kisgazdapárt, dr. Vétek György nagyatádi, paksi kerületben dr. Erdélyi A ladár Keresztény Nemzeti Párt, Bodor György Kisgazdapárt, tolnai kerületben Fekete Ágoston Keresztény Nemzeti Párt, Renczes János Kisgazdapárt, tamási kerületben dr. Frühwirt Jenő Keresztény Nemzeti Párt, Nagy János és Cholnoky Lajos Kisgazdapárt programjával lép fel." A táviratból megállapítható, hogy mindenütt van, illetve vannak a Keresztény Nemzeti Pártnak ellenjelöltjei. A megyei nagy pártegyesülés tehát odavezetett, hogy a választásokat megelőzően már egyik párt sem kívánt lemondani képviselő parlamentbejuttatásáról. A távirati jelentés annyira elkülöníti a pártállást, hogy a már novemberben országosan is egyesült két Kisgazdapárt jelöltjeit is külön említi. Mivel a KNEP és Kisgazdák országos egyesülése nem realizálódott, közös jelöltek helyett mindegyik párt indította jelöltjeit. Tolna megyében a két kormánypárt jelöltjein kívül nincs más jelölt. A Nemzeti Demokrata Pártnak nincs indulója, az SZDP jelöltje: Csernák Pál pedig - az országos választmány határozatának megfelelően - visszalépett a jelöltségtől. A választásokon az esetleges rendzavarás megakadályozására komoly karhatalmi erők mozgósítását rendelte el Szegheő alezredes a vármegye katonai parancsnoka. 38 Karhatalmat vezényeltek ki minden olyan községbe, ahol több jelöltre kellett szavazni és a szavazók száma meghaladta az ezer főt. Tolna megyében 1920-ban az összes települések száma 122. Ebből 38 település listáján szerepel 1000 feletti szavazásra jogosult. A több jelöltre szavazás - mint feltétel - nem jelentett igazán kritériumot, hiszen valamennyi választókerületben többes jelölés történt. A megye minden településére csak azért nem vezényeltek katonai erőt, mert „az erőviszonyok nem engedték meg." A választókerületek székhelyein komolyabb erőket helyeztek készenlétbe. Ezek élén a választókerületi katonai parancsnok állt, aki a választókerület összes karhatalmi egységével rendelkezett. A gyors információ érdekében állandó telefonügyeletet rendeltek el a kivonulás (1920. január 24-én 12 órától) pillanatától a bevonulás megkezdéséig. Ebbe az ügyeletbe beletartozott az is, hogy a választókerületi parancsnokságok között is élő kapcsolatot tartottak, nemcsak a községi karhatalmi kirendeltségekkel. Ehhez a postahivatalok megkapták a rendelkezést és kötelezően „választási karhatalom" jelzésű beszélgetéseket azonnal kapcsolniuk kellett. Megszervezték az ezer szavazón aluli kis községekbe, vagy pusztákra való gyors kiszállás feltételeit is. A választókerületek székhelyein 4-5 élőfogatot biztosítottak a karhatalmi erők esetleg szükséges mozgósításához. Szegheő alezredes parancsának 9. pontjában meghatározta, hogy a helyőrségükön kívül alkalmazásba jutó karhatalmak teljes felszereléssel és teljes haditáska lőszerrel vonuljanak ki. A helyőrségi székhelyen alkalmazott alakulatok könnyítést kaphattak a helyi parancsnok rendelkezése alapján. Valamennyi címzett kapott egy kivonatot a karhatalom igénylés, kirendelése és alkalmazása c. katonai könyvből. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmi rendszer első legszélesebb körű választójog alapján sorra kerülő választásánál a következő paragrafusok szerepeltek a kivonatban: 4. § Magatartás 5. § Fegyveres erőszak alkalmazása 6. § Gyalogság alkalmazása zavargások elnyomásánál 7. § Letartóztatások 10. § Közös határozmányok a választásoknál működő karhatalmakra nézve 11. § Elhelyezés 18. § Kiküldetések 24. § Jelentések A választásokat megelőzően a választási biztosok rendelkezést adtak ki a választás alatti, illetve előtti magatartásról. 39 A megyei lapban a szekszárdi kerület biztosa rendelke276