Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

A fejlődés az 1850-1862 közötti időszakban valóban ugrásszerűnek tűnik, de megkérdőjelezi az 1862. évi adatot az 1865-ös év eredménye. Már az iskolák számánál is tapasztaltuk az izraelitákra vonatkozó adatok nagyfokú bizonytalanságát. Jelen esetben is ugynaz a magyarázat: az 1862-es adatok a magántanítókat is tartalmazzák, amint erre két esetben - Paks, Hőgyész - kifejezetten utalás is történik. Ha eltekintünk az 1862-es év adataitól, és csupán az azonos szempontok szerint felvett 1850. és 1865. évi adatokat vizsgáljuk, akkor is egy erőteljes, több mint háromszoros növekedést látunk a tanítók számában. Aligha tévedünk, ha megkockáztatjuk, hogy ehhez hasonló arányú fejlődést egyetlen más felekezet sem produkált. A magyarázat az iskolahálózat korábbi kialakulatlanságában, a zsidó lakosság szétszórtságából fakadóan az iskolák magas számában és a jómódú zsidó polgárság anyagi támogatásában rejlik. A többi felekezetről, főként a protestánsokról nem rendelkezünk átfogó adatokkal. Oka főként abban rejlik, hogy autonómiájukat féltékenyen őrizve vonakodtak a politikai hatóságoknak adatokat szolgáltatni. Az 1864-1865-ös statisztikai közlemények adataiból pedig nem lehet kiszűrni a Tolna megyére vonatkozókat. A következő adatsor 1869-1870ből, tehát a tárgyalt korszak határain kívül származik, mégis alkalmas arra, hogy egyrészt lemérhessük a két évtizedben elért fejlődést, másrészt összevethessük azt más megyék eredményeivel. A/Í T ,.,, Egy tanítóra jutó Megye Tanítok szama .. , \ OJ össznépesség Baranya 436 605 Fejér 283 697 Somogy 431 671 Tolna 269 766 Zala 428 555 Dunántúl 3 665 603 Magyarország 17 792 715

156 Tolna megyében 1850-ben kb. 200 000 emberire 201 tanító, tehát minden tanítóra 1000 lakos jutott. Ez a mutató 20 év alatt sokat javult és egy tanítóra már csak 766 fő jutott. De a megye még e jelentős fejlődés után is az utolsó helyen állt a dunántúli megyék rangsorában, és elmaradt az országos átlag mögött is. 1850-ben az egy iskolára jutó tanítók száma 1,4 volt,

157 ugyanez a szám 1870-ben 1,5. A két mutató tehát jelezte a megye viszonylagos elmaradottságát a régión belül, és meghatározta a következő időszak feladatait. A tanítók számának és képzettségének emelkedésében fontos szerepet játszott a tanítóképzés. A már tanító, de képzettséggel nem rendelkező tanítókat arra kötelezték, hogy magánúton szerezzék meg a tanítói képesítést. A helytartósági osztály pl. 1857-ben rendeletben tudatta a megyehatóságon keresztül az érintettekkel, hogy a tanítói magánvizsgák abban az évben Sopronban április 1-én, Veszprémben április 23-án Nagykanizsán április 30án és Pécsett május 10-én zajlanak. Név szerint utasították a még nem vizsgázott tanítókat és segédtanítókat, hogy egy az 1855-ös évtől szóló igazolást hozzanak magukkal a helyi iskolaigazgató, a kerületi iskola-felügyelő és a főszolgabíró aláírásával, politikai, vallási és erkölcsi magatartásukról. A jelölteknek kellett magukkal vinni az előírt tankönyveket is. A vizsga színhelye Nagykanizsán a helyi normáliskola, Veszprémben az elemi iskola volt.

158 A megyében számos eset bizonyítja, hogy a vizsgát a képzettséggel nem rendelkezőknek valóban le kellett tenni. Szili János döbröközi tanító kérte, hogy a tanítói vizsgára ott26