Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

5. Fegyveres erők feltöltése: „toborzások" - sorozások a) A Magyar Nemzeti Hadsereg A fővezérség a kerületi katonai parancsnokságokon keresztül gyakorlatilag állandóan figyelemmel kísérte a megyei közigazgatást és a kormánybiztosok működését. Horthy elrendelte - a Friedrich-kormány engedélye és a hadügyminiszter tudta nélkül - a toborzást, amely sikere érdekében a polgári szervektől minden támogatást elvárt. Gyakorlatilag az önkéntes jelentkezést feltételező toborzásból sorozás lett. Az alispáni jelentések nem foglalkoztak azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a katonai és polgári karhatalmi alakulatok megalakításakor találkoztak. A Magyar Nemzeti Hadsereg kötelékébe 25-35 év közötti, katonailag már kiképzett férfiakat sorozták, akik Somogy, Tolna és Baranya meg nem szállt területein tartózkodtak. Önként jelentkező 35 évnél idősebbeket is felvettek. A sorozás kezdetéül a járási székhelyeken 1919. szeptember 4-ét határozta meg a IV. sz. Katonai Kerületi Parancsnokság. Plakátok százaival árasztották el a megyét. A plakátok főcíme: BEHÍVÁSI PARANCS volt. Hosszan részletezte a meg nem jelenőkre váró súlyos szankciókat. (Börtön, fogházbüntetés, politikai jogok 10 évre való felfüggesztése.) Mentességet csak az értelmi fogyatékosok és rokkantak kaphattak. A bevonulás - a terv szerint - 6 hónapra szólt és a sorozás egyszersmint felavatást is jelentett. Hangzatos mondatokkal ecsetelték a Magyar Nemzeti Hadsereg létszámnövelésének szükségességét: „kommunizmusprédájává lett a nemzeti vagyon, mely adókból, keserves munkátok eredményéből keletkezett. A Magyar Nemzeti Hadsereg titeket, hazafias magyarokat véd és képvisel, tehát mindenkinek hazafias, szent kötelessége a katonai fegyvereket, lőszert, katonai anyagot, ruházatot és felszerelést a Nemzeti Hadsereg birtokába visszajuttatni. "Kz előírás szerint 2 napi élelemmel, fehérneművel, katonai iratokkal, ha volt, akkor fegyverrel és lóval kellett jelentkezni. Az anyagokért egyszeri térítést ígértek a bevonulónak.

65 Bármennyire szigorú büntetési szankciókkal fenyegette is a sorozóbizottságok előtt meg nem jelenőket a behívóparancs, sokan megpróbáltak kibújni a katonai kötelezettség alól. Az embereknek elegük volt a katonáskodásból, megcsömörlöttek az értelmetlen vérontástól. A megyei újság szerint: „A központi és völgységi járás pár községében lelketlen, hazafiatlan, gaz bújtatok működése következtében a lakosság húzódott a sorozóbizottság előtti megjelenéstől. A bújtatok lefülelése és a lakosság kellő fölvilágosítása után már a legszebben folyik a sorozás."

66 A valóságban ennél több történt Bonyhádon szeptember 7-én. A sorozóbizottság mellé beosztott katonák csak sérüléseket okozó fegyverhasználattal tudták a rendet helyreállítani. A csendőri jelentés szerint 9 ember megsérült. Az alispán táviratilag azonnal jelentette a sorozás meghiúsulását a fővezérségnek (Nem a kormánynak, nem a hadügyminiszternek!). A karhatalom leszerelését követelő lakosság és a katonaság összetűzésének következménye 3 sebesült, 2 halott.

67 Feltűnő, hogy a két jelentés mennyire eltér egymástól. A csendőrségi jelentés nagyvonalúan csak sérülésekről beszél, elhallgatja, hogy halottak is vannak. Ugyanakkor a főszolgabírói telefonjelentés kilenc helyett csupán 5 emberről szól. A megyei sajtó szerint a központi járásban is húzódott a lakosság a hadsereg kötelékébe lépéstől. A lap ugyan nem említi, de más források szerint a Simontornyai járásban is előfordultak hasonló esetek. Gyönkön Fisch Simon nyíltan fellépett a sorozás ellen. Szeptember 6-án a sorozáson megjelent fiatalok között agitált. Az Udvariból érkezett embert a sorozást végző tisztek a helyszínen agyonlőtték.

68 Annyit mindenesetre a járásokban lévő zavargással elértek, hogy a sorozást követően nem kellett azonnal bevonulni, hanem néhány héttel később - a kedélyek lecsillapodását követően - kapták meg a bevonulási parancsot, akik a sorozáson alkalmasnak bizonyultak. 255