Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Dobos Gyula: Ellenforradalom és konszolidáció (1919-1924) • 241

A nemzeti hadsereg illetékes parancsnokságai augusztustól októberig letartóztatták mindazokat, akiknek Tanácsköztársaság alatti tevékenységéről információjuk volt. A közigazgatási állapotok minimális javulását mutatta az a tény, hogy őrizetbe vételt a rendelet értelmében (2. §) nem a katonai parancsnokok, hanem a törvényhatóság első tisztviselője határozta meg.

46 A megyei és a központi internálótáborban emberek tartózkodásához szükséges feltételek nem voltak biztosítva. Ezt bizonyítja dr. Éry Márton levele, amelyben a főszolgabíróknak, szekszárdi polgármesternek, a városi rendőrkapitánynak, valamint a községi elöljáróságnak elrendelte: kényszeríteni kell az internálótáborba elszállítandó egyént, hogy a rajta levő fehérneműn, téli ruházaton és lábbelin kívül legalább még 2 váltás fehérneműt, egy pár lábbelit, egy melegebb felöltőt, egy szalmazsák- és szalmavánkoshuzatot, 3 db törölközőt, egy kanalat, villát, bádogcsajkát, vagy más hasonló evőeszközt vigyen magával.

47 Ha a lefogott nem tudott magával vinni semmit, mert nem volt holmija, elképzelhető, hogy milyen körülmények közé került. Alig egy hónappal később az internálási jogszabályokat az ország területén élő külföldiekre is kiterjesztették.

48 A Huszár kormány december 5-i rendelete még a Friedrich-kormány novemberi rendelkezéseinél is szigorúbb volt. Veszélyesnek minősítette azokat az embereket, akik a Tanácsköztársaság időszakában megbízottként vagy fegyveresként BTK-ba ütköző cselekményt követtek el és azért a büntetést kiállták. Aggályosnak az minősült, aki a Tanácsköztársaság létrejöttében, működésében valamilyen segítő szereppel bírt, tehát az ellenforradalmi rendszer államát, a társadalmat, a közrendet és közbiztonságot veszélyezteti. Gyanús mindaz, aki a tanácsköztársaság visszajövetelét kívánta. Szerepelt a rendelkezésben egy nem politikai jellegű kategória is: gazdasági életre káros. Ebbe a kategóriába kerültek az árufelhalmozók, lánckereskedők, árdrágítók, valutával üzérkedők, akik valamilyen módon a rendeletet kijátszva nyerészkedtek. Az előző minősítések alapján gyakorlatilag bárki internálható volt, egy rosszindulatú feljelentéssel is hónapokra internálhatták. A belbiztonsági rendelkezések között szerepelt a rendőri felügyelet alá helyezés. Azok az egyének, akik internálótáborban voltak, általában következő fokozatként ebbe kerültek. A rendőri felügyelet alá helyezés az állandó lakhelyről való eltávozást engedélyhez kötötte. Ezen kívül hetente a meghatározott napokon, vagy akár naponta kétszer is jelentkezni kellett a rendőrségen. Nyilvános helyekre a refes nem mehetett, nem táviratozhatott, csak közvetlen környezetével érintkezhetett. A Tolna megyei államügyész 1919. december 13-án utasítást adott ki a még szabadlábon lévő úgynevezett terroristák haladéktalan elfogásáról.

49 Kozacsek ügyészi utasításában kiemelte, hogy „az esetben is állítsák elő, ha egyéb bűncselekmény gyanúja nem terhelné". Azaz az illető internálásához tökéletesen elegendő a terrorcsapat névsorában való szereplése. A közállapotokra jellemző, hogy a kormány az ellenforradalmi rendszer hatalomra jutása után több mint 3 hónappal kénytelen a Dunántúl egész területére elrendelni a rögtönbíráskodást. A statárium kiterjedt hűtlenségre, lázadásra, gyilkosságra, szándékos emberölésre, közegészség elleni bűntettre, rablásra, gyújtogatásra, árvíz okozására, vasúton, hajón vagy távirdákban elkövetett tűzveszélyes cselekményre. Aki az előzőekben felsorolt cselekmények bármelyikét elköveti, annak büntetése halál. A megye 120 községébe 240 darab, 336 pusztájára és majorjába ugyanannyi, Szekszárdra 50 db plakátot küldött a kerületi kormánybiztos. A nagyméretű plakátok kiragasztását az illetékes elöljáróságoknak hivatalosan viszsza kellett igazolni. 1910. március 1-én Gombos tábornok, körletparancsnok a statáriumot azon polgári személyekre is kiterjesztette, akik az esküvel fogadott katonai szolgálati kötelesség megszegésére csábítanak, vagy erre segélyt nyújtanak.