Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

IV. A FÖLDMUNKÁS- ÉS SZEGÉNYPARASZT-MOZGALOM FELLENDÜLÉSE (1905-1907) 1. Az 1905-ös arató- és cselédsztrájkok a) A kormányzati válság hatása a tömegek hangulatára 1904 késő őszén a közvéleményt a mind inkább éleződő belpolitikai krízis eseményei foglalták le. A dualizmus válságát jelképező agrárius-merkontil ellentét a novemberi házszabály-revízió puccsszerű kísérletében tetőzött. Az alkotmányellenesen - Perczel Dezső házelnök zsebkendő-lobogtatására megtartott szavazás végleg elszabadította az amúgy is felkorbácsolt politikai szenvedélyeket. Az országgyűlés újbóli elnapolása után megindult a választási küzdelem. A népi elégedetlenséget is kisajátítandó a Függetlenségi Párt igyekezett feleleveníteni a régi választójogi programját. A Tolnamegyei Közlöny, „függetlenségi és 48-as Kossuth-párti politikai hetilap" december 29-én vezércikkben adta tudtul olvasóinak állásfoglalását „választási cenzus nagymérvű leszállítása... elodázhatatlan szükség." Színre lépett a megyében az SZDP is, Szekszárdon Bauer Imre volt a jelöltje. A párt nem szavazatok szedését tűzte ki célul, agitációját a pártprogram és általános választói jog népszerűsítésének szentelte. A pincehelyi kerületben az Újjászervezett Szociáldemokrata Párt is állított jelöltet Beller Ferenc személyében. A szocialisták bekapcsolódása a választásokba, felkeltette a helyi függetlenségiek figyelmét is. 1905. január 26-án Szocialisták cím alatt megjelent fejtegetésük hevesen ellenezte a fenti pártok sajtójának „forradalmi" hangvételét. Ugyanez az újságszám lelkesedéssel adott hírt a kezdődő orosz forradalomról - azt „verőfényes sugár"-nak, „örömhír"-nek nevezte. A január végi választások az ellenzéki pártok győzelmét hozták. Számunkra azok a híradások érdekesek, melyek a választásokat kísérő széles tömegmozgalmakról adnak hírt. Pakson a szegényebb nép soraiba tartozó férfiak, asszonyok, gyermekek „egyéb jog híján - azzal vettek részt a politikai küzdelemben", hogy megéljenezték az ellenzékieket és megvetéssel illették a kormánypártiakat. Szakcsot, az egyik hagyományosan kormánypárti központot egyenesen Port Artúrnak nevezte a sajtó. A szabadelvűek védelmére 500 katonát vezényeltek ki. Különösen veszélyes volt - a felvonuló „intelligenciára" - a környékbeli „elvadult népség". A pincehelyi választáson az újjászervezettek jelöltje, Beller Ferenc 30 szavazatot kapott. Felsőnyékről piros zászlóval jelentek meg a párttagok. A tamási járás északi részéből jött birtokosok és birtoktalanok százai vették körül a jelöltet, s ígérgették, hogy a jövőben belépnek az újjászervezettek közé.

1 Az újjászervezett szociáldemokraták öntudatát növelte az a tény is, hogy két vezetőjük, Áchim András és Mezőfi Vilmos bejutott a parlamentbe. A választásokkal nem ért véget a kormányzati válság. Az uralkodóház és a koalíció áldatlan vitájából egyre jobban elnyúló ex-lex tovább mélyítette a tömegek elégedetlenségét. A feszültségeket csak növelte a közvéleménybe éppen a választások idején berobbanó hír, az orosz forradalom híre. Az oroszországi eseményekből egyidejűleg a legkülönbözőbb ellenzéki erők merítettek hitet és reményt. A sajtóban bőven és sok színnel ecsetelt forradalmi események elsősorban az ipari és földmunkások százezreiben ébresztettek szolidaritást. „Velük érzünk. Megfogadjuk, hogy úgy küzdünk mi is az önkényuralom ellen, az emberi jogokért" - hozta a munkások fogadalmát a Népszava februári száma. Az orosz forradalom hatására országszerte észrevehetően felélénkült a tömegmozgalom. A Tolna megyei Nakon február elején két pécsi munkás tartott szocialista népgyűlést, majd március közepén egy munkás a közeli Szakcson lelkesítette az ottani szegénynépet. Az országos sztrájkmozgalommal egyidőben - márciusban és áprilisban - a megyénkbeli 213