Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

csendőrök letartóztatták az egyik napszámost, mire a tömeg megtámadta a jegyzőt. A helyszínen a katonaság is megjelent.

68 Hasonlóan az őcsényi földosztás kommentárjához itt is megjegyezzük, hogy a megyei lapok cáfolták a hírt - csak a fővárosi újságok szenzációhajhászásának minősítették.

69 Hiányzik az eset jelentése a rendelkezésünkre álló bőséges közigazgatási anyagból is. Az alispán sem tett róla említést tavaszi időszaki jelentésében. Az SZDP pártvezetőségétől pedig nem eredhetett földosztásra buzdítás, mert éppen a szabolcsi események kapcsán február 26-án -jegyezte meg a Népszava, hogy „a szocializmus a földosztásról és afféle hülyeségekről hallani sem akar." Ugyanakkor tény, hogy a szegényparasztok gyakran panaszkodtak amiatt, hogy hitelképtelenek, de a közös legelők felosztásával, illetve telekkönyvezésével remélni vélték helyzetük javítását. Az erőszak mellett a sajtó is bekapcsolódott a szocialaizmus elleni offenzívába. Hónapokig szinte külön rovatot kapott a lapokban a „téves eszmékből" való kiábrándítása. Egyrészt kiemelték, hogy valóban ínség van, mely állapot fogékonnyá teszi az egyébként Józan" népet a szocialista jelszavak befogadására. Másrészt azt tanácsolták a munkásoknak, hogy nyugodjanak bele jogtalanságukba, mert „Isten törvénye szerint az emberek nem egyenlőek". A munkásokat azonban - egyelőre - semmilyen eszközzel nem tudták jobb belátásra bírni. Ellenkezőjét váltotta ki a „rabszolgatörvény"-nek a munkavállalók közötti kihirdetése is. Szinte valamennyi járás népe forrongott. A források rendre kiemelték,; hogy a legszegényebb elemek az eddig idegenből érkezett vezetők helyét betöltötték, öntudatosak voltak, szervezkedéseikben önerejükre támaszkodtak, vagyis kévéseit munkabérük javítását nem a gazdáktól várták, hanem maguk kívántak intézkedni. Mit írnak erről az alispáni hivatalokba befutott szolgabírói jelentések? Dombóvári járás: az elégedetlenség fő fészke Kocsola, ahonnan az átterjedt Döbröközre és Szakcsra is - melynek folytán - „az aratási és feles földekre vonatkozó szerződéseket nem írták alá, s ezzel a robotszerű szolgálmányok eltörlését akarnák keresztül vinni"

70 írta a főszolgabíró, majd hozzátette, hogy hívei a legszegényebb mezőgazdasági munkások. Tamási járás: március 19-én a főszolgabíró levélben panaszolta, hogy Ozora környékén a munkások az érvényes - 20 évvel ezelőtt kötött - szerződésük felbontását kérik. A keresethiányból is táplálkozó elégedetlenség lázongásba is átcsaphat - értékelte a kialakult helyzetet. Egy hét múlva már kommentárral is szolgált: az éhező és nyomorgó nép az 1898. évi II. te. rendelkezéseit „félre magyarázta", a korábbi „szerződést érvénytelennek tartja s... az uradalommal... az általuk megállapított feltételekkel új szerződés kötését követeli".

71 A megye úri közvéleményét azonban továbbra is a dunaföldvári járásban kialakult helyzet érdekelte, azon belül is Dunaföldvár, mely fő gyűjtőhelye és gócpontja a „szociális izgatóknak". A szegénység „vakul bíz a szociális eszmék terjedése folytán bekövetkező jobb korban". n Február végén már a Fejér megyei alispán is arról értesítette Tolna megyei kollégáját, hogy a sárbogárdi járás déli részén mozgolódás készül: melynek szervező központja hasonlóan a korábbi évhez - Dunaföldváron van. A több oldalról érkező sürgetésre február utolsó napjaiban 10 fő csendőrrel erősítették meg a dunaföldvári őrsöt.

73 Dunaföldváron - az elöljáróság által március 3-án kihirdetett új munkástörvényt - a napszámosok zúgolódással fogadták.

74 A mezei munkások nem tűrhették tovább jogaik lábbal tiprását. Rövid időn belül négy vereség is érte őket; bezárták egyletüket, könyveiket és sajtójukat elkobozták, postai küldeményeiket önkényesen lefoglalták, nyakukra kényszerítették a „rabszolgatörvényt" - anélkül, hogy a legkisebb reményük lehetett volna a nyári foglalkoztatásukra, illetve a nagyobb bérre. Március 10-én a békés fejlődés érdekében a szabad sajtó megvédése és az általános titkos választójog követelése tárgyában tiltakozó körmenet engedélyezését kérték az elöljáróságtól.

75 14 209