Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

1896. a gabonaválság hullámvölgyéből való kimozdulás első éve volt, bár a gabonaárak még mindig a minimum-szinten mozogtak. Miközben a Millennium fényei lobogtak, s a megyeházán több száz terítékes fogadások jártak - a nép éhezett. Az augusztusi jégverés és felhőszakadás elvitte a rekonstruált szőlők termését, kárt okozott a tengeriben is, sőt az asztagban álló búzában is. A szakértők szerint évek kellenek, míg kiheverik a károkat - olvashatjuk a sajtóban.

18 Az árverések száma minden eddigi értéket meghaladt. A nyomor odáig fokozódott, hogy a kis- és szegényparasztság évekre visszamenően képtelen volt adót fizetni. A földművelésügyi miniszter munkakeresők összeírását szorgalmazó rendeletére a kajdacsiak azt válaszolták, hogy az „aratórészek után a szolgálmányok túlságosan terhesek; s az aratórész oly csekély, hogy (a munkás - a szerző) alig képes kenyerét előállítani belőle". 70 fő bátaszéki napszámos szívesen vállalt volna mindenfajta munkát; vidékre viszont útiköltséget kértek, mivel körükben „nagy a szegénység"

19 A Bátaszék-Szekszárd vasúti szakaszon dolgozó kalocsai kubikusok otthagyták a munkát, mert egyébként is alacsony bérüket csak levonással kapták meg.

20 2) Az első tömegmegmozdulások a) Az első aratósztrájk 1897-98-ban a fellendült, s a századvégi tetőpontját érte el a földmunkások és szegényparasztok gazdasági-politikai küzdelme. 1897 nyarán megyeszerte aratósztrájkok zajlottak, 1898 elején véres zendülésre került sor. Tovább folyt - az MSZDP oldalán - az agrárszegénység eszmei önképzése. Erősödött a földmunkások egyletalakító törekvése. Tolna megyében, ahol fáziskésésben volt az agrármozgalom és az MSZDP-be, annak pártvezetésébe vetett hit a munkások körében akciódús reményekkel kecsegtetett. Megjegyezzük, hogy a magyar földmunkásmozgalom radikális irányzata, vagyis az agrárkérdés demokratikus átalakításáért küzdő Várkonyi-párt, a Független Szocialista Párt - szemben a centrista irányba eltolódó MSZDP-vel sohasem talált talajra Tolna megyében.

21 1897-ben először képviselték magukat a Tolna megyei földmunkások országos kongresszusokon; kizárólag olyanokon, amelyeket az MSZDP szervezett. Külön ki kell emelnünk Endresz Henrik varsádi napszámos nevét, aki részt vett mind az I. és II. földmunkáskongresszuson, mind pedig az MSZDP V. kongresszusán. A január és február elején megtartott első földmunkáskongresszus határozatából egyértelműen következett, hogy a pártvezetőség a falusi mozgalmat olyan politikai és nem szakmai mozgalomnak tekinti, mely az MSZDP része, s annak Elvi Nyilatkozata alapján áll. A mérsékelt hangvételű követelések: a munkaidő megrövidítése, munkástörvények alkotása, az egyletek ügyének előbbrevitele, a munkaközvetítés és a politikai jogok megadása - visszafogottságuk ellenére is buzdítólag hatottak, s gyakorlati tettekre serkentették Tolna megye munkásságát. Az igaz, hogy a ceglédi Várkonyi-féle szakkongresszus radikálisabban fejezte ki a parasztság föld utáni vágyát - azaz követelte a nagybirtok parcellázását azonban az MSZDP mögött tömörülő szegényparasztok sem csupán a „helyzetünk csak törvényhozás útján javítható" - kitételre figyeltek fel. Megjegyezték, s törekedtek a teljes sajtó- és gyülekezési szabadság „magu(n)k erejéből, nem törvényes útján lehetséges" kiküzdésére; megfogadták, hogy „ha kell titkon a hatóságok ellenőrzése alól kivontán is" alakítanak földmunkásegyleteket, azaz „szabad szervezetek alakját öltik fel".

22 Örömmel fogadták a Földművelők Szaklapja, a „szociáldemokrata mezei munkások és kisgazdák szakközlönye" megindítását. A kormányzat - azon hitben, hogy a következő aratáskor a szocialisták általános sztrájkot akarnak szervezni - sietett felmérni a munkát és munkást keresőket, s köztük közvetíteni. Tolna megye alispánja 1896. decemberében rendeletet küldött ki e tárgyban a főszolgabíróknak.

23 202