Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183
Szlavóniában avagy valamely külföldi államban. Voltak akik a nyomor elől menekülve zsákutcába tévedtek. Nagy megütközést keltett „a kaputos osztály" körében - a megye északi részében - mind több követőre találó nazarénus eszmék terjedése. A faluról falura járó hívők gyűléseket tartottak, melyeken a fennálló társadalom minden intézményét elvetették; nem kell bíró, nem kell katona, fejedelem s adózás - mondották. 3 Fogékonnyá váltak a tömegek a harcra buzdító szocialista eszmék befogadására. 1894től egyre több adat mutatja, hogy a Népszava - előbb mutatványpéldányként, majd később rendszeresen - eljutott Tolna megye öntudatosodó dolgozóihoz is. Az előfizetéseket viszszaigazoló kiadóhivatali üzenetek között Tolna megyei lakos nevével először 1894. január 26-án találkozunk, amikor is a lap egy felsőnánai olvasóját 60 krajcár kézhezvételéről értesítette. Feltételezhető, hogy a világot járt kőművesek sajtórendeléséről van szó. Miután tudjuk, hogy a megyében szinte valamennyi munkásszervezkedés (ipari és földmunkás) kapcsolatba hozható építőipari munkásokkal - az első jelzett példányokat - minden bizonnyal - az agrárproletárok is forgatták. A hódmezővásárhelyi események valósággal sokkolták az úri közvéleményt. Bár a megyére vonatkozóan a közgyűlések időről-időre elégedetten nyugtázták a „közbiztonság" zavartalanságát - a sajtókommentárok már a közeljövőre aktív szervezkedést jósoltak. A „Munkát a népnek", „Vörös május", „Fény és árnyék" c. írások efelől nem hagytak kétséget. 4 1894 február-márciusában az észak-mecseki bányavidékhez tartozó tolnai falvak szegénységének figyelmét a szomszédos Szászváron kirobbant sztrájk eseményei kötötték le. Nem kellett sokat várni, júliusban lezajlott a századvég első megyei sztrájkja is. A Felsőireghez tartozó Békapusztán a mezőgazdasági munkások abbahagyták a munkát. A sztrájkolókat a bérlő azonnal elbocsátotta, mire a többiek felvették a munkát. A mozgolódás spontán lehetett: - a mezei munkások legkisebb elégedetlenkedésére is „szocialistát" kiáltó sajtó most ilyen jelzővel nem élt. 5 A következő évből - 1895-ből - már a szocializmus jelszava alatt keletkezett gazdasági szervezkedésről is beszámoltak. Márciusban Dunaszentgyörgyön és Szakályon a mezei munkások aláírással kötelezték magukat, hogy „sem napszámban nem járnak, sem földet vagy munkát felébe nem vesznek ki, szóval megindították az agrárszocializmust", vélekedett a Tolnavármegye c. lap cikkírója. Az agitáció Faddra is átterjedt, ahol Pálinkás János, Molnár Sándor, Beda Mátyás és András földmívesek a szocialista eszméknek - aláírással 251 embert nyertek meg. A szervezőket letartóztatták. 6 Mozgalmukról az MSZDP pártvezetősége is megemlékezett a párt IV. kongresszusán. 7 A Szociáldemokrata Párt új vezetősége a - III. kongresszus határozatának megfelelően - sokat tett a mezei munkásság szervezése érdekében. Az általa terjesztett bátor hangú pártsajtó és propagandaanyag Tolna megyébe is eljutott. 1895 januárjában a hatóság Szekszárdon lefoglalta a postán küldött „Magyarország jogtalan népéhez" c. kiáltványt. A sajtó förmedvénynek nevezte a „Le az osztályállammal!" „Éljen az általános választójog, a szabad egyesülés és gyülekezés!" jelszavakat tartalmazó röplapokat. Nem volt jobb a véleménye a március közepén Tolnanémediben talált „Egy szózat a magyar néphez" c. kiadványról se, amelyet a hódmezővásárhelyi per alkalmából jelentettek meg. Egy későbbi hírből megtudjuk, hogy a „szociális iratokat" a fővárosba járó kofák hozták magukkal. Júliusban a faddi földmunkások vezéralakjától, Pálinkás Jánostól kobozták el a csendőrök „A szociáldemokrácia kátéja" valamint „A szociáldemokrácia evangéliuma" c. iratokat. Pálinkás politikai érettségére jellemző, hogy az alig egy hónapos múltra visszatekintő Népakarat c. hetilapot is járatta. 9 A faddiak szervezkedésükben odáig jutottak, hogy - az MSZDP 1986. májusi kongresszusi jelentése szerint - szocialista kört is alakítottak. 9 (Más források - pl. az új egyletek keletkezését évről-évre kimutató alispáni jelentések - 1898-ig nem tesznek említést, sem a 200