Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szalai Károly: Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890-1907) • 183

Az adatokból kitűnik, hogy az agrárproletariátus súlya éppen a tipikus nagybirtokos járásokban; a dombóváriban, a dunaföldváriban és a tamásiban volt a legnagyobb. A harci gyakorlat is azt mutatja, hogy ezek a járások népe volt a leghajlamosabb a forrongásra. A mozgalmak erőbázisát egy patkóalakban: Bátaszék-Tolna-Fadd-Dunaföldvár-OzoraDombóvár rajzolhatnánk fel. a) Mezőgazdasági munkások A napszámosok, vagy mezei munkások gazdasági értelemben proletároknak tekinthetők, hiszen alapjában bérmunkából éltek. Mégis egy kisebb hányaduk jogi értelemben véve föld- és házbirtokosoknak vehető. 1900-ban a keresők egyötöde töredékfölddel - vagy törpebirtokkal, háromötöde pedig házzal, vagy lakrésszel rendelkezett. 1908 elején a napszámos családok 30%-a lakott bérlakásban. Műveltségi fokuk alacsony volt, hiszen 1910-ben minden ötödik agrárproletár keresőt analfabétának találtak.

38 Politikai jogokkal (pl. választói jog) nem bírtak, jogfosztottak voltak. A napszámosok zöme szerződésileg vagy anélkül pénzért és terményért évről évre elszegődött a környékbeli kis- és nagygazdaságokba. A munkás a kisbirtokon magasabb napszámot kapott, mint a nagybirtokon. Azonban ez csak a mérleg egyik oldala. Míg a nagybirtokos nem képes latifundiumainak összes napszámosát sürgetni, zaklatni, addig - írja Leopold Lajos - „A parasztgazda cselédjeivel együtt folyton nyomában van... s kiveszi a munkásból a nagybirtokkal szemben fizetett bértöbbletet."

39 Egy 1905-ös alispáni jelentésből tudjuk, hogy ebben az évében a megyében 15 500 fő gazadsági munkás igényelt munkásigazolványt. A legtöbb igazolvánnyal rendelkező munkást - sorrendben a tamási, a dunaföldvári, és a központi járásokban találjuk.

40 A mezőgazdasági munkaviszonyokról és bérekről a Földművelésügyi Minisztérium évenként kiadott hivatalos statisztikájából értesülhetünk. A napszámosok és családok munkabérstatisztikáját olyannak állították össze, akiknek elfogultságához nem férhet kétség. Az 1896-os kötet név szerint említett 13 Tolna megyei tudósítója között két birtokost, öt nagybérlőt találunk.

41 „Ezek az emberek magas béreket küldenek be, s ha nincsenek ilyenek, akkor csínálnak elméletben " - olvashatjuk egy Tolna megyéről szóló tudósításában.

42 Szempontunkból az 1895-1908 közötti tizennégy év adatát találtuk érdemesnek elemzés céljára. A legteljesebb részadatot, a maximumot képező nyári, ellátás nélküli férfinapszámot járásonkénti bontásban - Tolna megyei, dunántúli és országos viszonylatban hasonlítottuk össze.

43 (I. számú grafikon). A téli napszám általában csak a nyári felét érte el. A női és a gyermeknapszám a férfikereset 2/3-ának illetve 1/2-nek felelt meg. A grafikonról leolvasható, hogy 1895 és 1900 között Tolna megyében 162-ről 256 fillérre (53%-kal) emelkedett a nyári napszám. Országosan és a Dunántúlon az emelkedés nagyobb mértékű. Ha azonban az első és az utolsó öt év átlagát hasonlítjuk össze, egy, a valóságnak jobban megfelelő tendenciát fedezünk fel. így a növekedés a megyében 25,8%-os volt. A napszámosok reálbére azonban nem hogy nőtt volna, hanem csökkent. Ugyanis az alapvető élelmiszerek ára hasonlóképpen magasra szökött - a szalonna, a zsír és a burgonya kiskereskedelmi ára a közeli Pécsett 26,8-34,2%-kal emelkedett az időszak első és utolsó öt évének átlagát összehasonlítva.

44 Grafikonon megfigyelhető, hogy „ugrásszerű" napszámemelkedés (s vele együtt búzarésznövekedés) is két alkalommal történt a megyében, 1897-ben és 1905-ben. Mindkét esetben az ipari munkások hatásos fegyverével, a sztrájkkal éltek az itteni proletárok. A vizsgált 14 év átlagnapszáma országosan 3%-kal haladta meg a megyei hasonló átlagot. A másik grafikonról - a járások adatainak összehasonlításából - ugyancsak leolvasható a két „ugrás", valamint az, hogy tartósan csak a dombóvári és simontornyai járás napszámai haladták meg a megyei átlagot. (II. grafikon.) 192