Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
tás befejező része -, hogy az új intézkedés jótéteményeiben valóban kiváló szorgalmú és tehetségű nők részesüljenek... mi A középiskolai törvény azonban nem tudja megváltoztatni a társadalmi szellemet, a közgondolkodást. A középiskolai nevelőmunka a századfordulón pontosan azokkal a gondokkal küzd, amelyekkel negyedszázaddal azelőtt. Nem csökken az iskola és a család közötti távolság. A szülői ház nem ismeri a középiskola feladatát, szellemét és nevelési munkáját. A legtöbb szülő és tanuló csak a hivatalszerzést tartja szem előtt a középiskolai tanulásnál. Csupán a jólét, a könnyű élet utáni vágy a cél. A szülők nem mindig tisztelik a tanárokat, nincsenek bizalommal irántuk, gyermekeik előtt gyakran lerombolják tekintélyüket. A családi estélyekkel, a dohányzással, a szeszes ital fogyasztásával maga a szülői ház teszi koraérettekké a gimnazista gyermekeiket. „Ha a szülői ház rájön arra az igazságra, hogy akkor neveli gyermekét leghelyesebben, ha minél tovább gyermeknek őrzi meg, s ha az iskolát ebben támogatja: nem lesz oka a középiskola szellemét, munkájának eredményét megtámadni. "így ír a megyei sajtó 1900-ban a középiskolák nevelőmunkájáról. 268 Ez időszakban kialakult az iparos- és kereskedő tanonciskolák szervezete is, ahol 1002 tanulót oktattak. A polgári társadalom az iparos és kereskedő tanoncképzésben is megtette ezzel az első erőfeszítéseket. A tanonciskolák 1884. évi létrejötte, lassú fejlődésük egyértelműen pozitív lépést jelentett a megye kapitalista fejlődésének útján. Fejlődésük megfelelt a megye iparosodása mértékének. Az „új iskolatípusnak" számos negatívuma volt, melyek jórészt az ipartörvény hiányosságából következtek. Az egyre sűrűsödő gondok megoldására azonban ez időszakban nem kerülhetett sor. 269 A dualista társadalom uralkodó osztályai tehát olyan iskolarendszert alakítottak ki, melyben az elemi iskolára épülő polgári iskolák és gimnáziumok a fennálló társadalmi rendszernek megfelelően polarizálták és orientálták mind a szülőket, mind pedig a tanulókat. A gimnázium, mint elit iskola a kiváltságosoké lett, míg a polgári iskola a polgárságé. Tény az, hogy a munkás és szegényparaszt szülők 10 éves gyermekei csaknem teljes egészében kiszorultak mindkét iskolatípusból, s jobb esetben maradt számukra a népiskola 5. és 6. osztálya.A középfokú és középiskolák gyér száma, területi eloszlása, szűk befogadóképessége eleve lehetetlenné tették a néptömegek gyermekeinek bejutását ezekbe az iskolákba. A századfordulón a 41169 tankötelesből mindössze 426 tanulhatott a polgári iskolákban és 353 a gimnáziumokban.Az így kialakított úgynevezett trifurkáció, mely a tanácsköztársaság 133 napja kivételével egészen a felszabadulásig alapját képezte iskolarendszerünknek, súlyos társadalmi igazságtalanságok forrásává lett. Biztosította az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát.
