Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Glósz József: Az alsó- és középfokú oktatás története Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849-1867) • 5

berendezése jó karban legyen. Az észlelt hiányosságokra felhívta a lelkész figyelmét. A kerületi iskolafelügyelő látogatásánál jelen kellett lennie, elmondva neki tapasztalatait. Hivatalánál fogva jelen volt a községi elöljáróság, illetve a városi tanács ülésein, ha iskolai ügyeket tárgyaltak. Az utasítás tehát igen széles körű felügyeleti jogot biztosított a világi gondnok számára, de funkciója tényleges hatalommal nem járt, a döntéseket a lelkész vagy az elöljáróság hozta. A rábízott feladatok meglehetősen népszerűtlenek voltak, így megbízatását csak akkor végezhette eredményesen, ha élvezte a lelkész és az elöljáróság támogatását, illetve ha olyan személy látta el ezt a feladatot, akinek elegendő társadalmi tekintélye volt akarata keresztülvitelére. A világi gondnokkal szemben támasztott követelmény főként az erkölcsi és politikai feddhetetlenség volt, illetve arra kellett ügyelni, hogy a község értelmesebb lakói közül kerüljön ki.

65 Kinevezése a községi elöljáróságnak a lelkésszel összhangban tett javaslatára, a járási főbíró egyetértésével a megyefőnök által történt.

66 Egy 1855-ben készült kimutatásból képet nyerhetünk a világi gondnokok társadalmi helyzetéről.

67 A kinevezettek többsége egyszerű falusi ember. Általában azonban arra törekedtek, hogy a község tekintélyesebb polgárait jelöljék, így sok közöttük a községi esküdt, sőt bíró is. Található közöttük kézműves (csizmadia, kalapos, szűcs) és főként az izraeliták között kereskedő, a nagyobb uradalmak központjában (Kölesd, Dombóvár) uradalmi tiszttartó, mezővárosokban értelmiségiek, háztulajdonosok, magánzók. Néhány helyen földbirtokos vállalta el a tisztséget. A felmérés csak a római katolikus, görögkeleti és izraelita vallású iskolákról készült. Az iskolák világi gondnokai gyakorlati működésének nincs nyoma a levéltári iratanyagban. A mucsi plébánosnak a megyefőnökhöz írott levele

68 némi betekintést ad a világi gondnok személyének és munkájának jelentőségébe. Mint panaszolja, a kinevezett iskolai gondnok, Plesser József önkényesen letette hivatalát. Lemondásának oka személyes súrlódás a községi bíróval, mivel nem mentették föl a közmunka végzése alól, míg másutt Plesser állítása szerint ez megtörtént. A világi gondnok tisztségére szükség van, sürgősen be kellene tölteni, mivel a lakosság féktelen. E levélből úgy tűnik, hogy a világi gondnok tisztsége nem volt formális és a lelkész is igényelte munkáját. Elegendő forrás hiányában azonban általánosításokba nem bocsátkozhatunk. A tanügyigazgatás Tolna megyei szervezetének és működésének ismertetése után vegyük számba tevékenységét, eredményeit és kudarcait, AZ ELEMI ISKOLÁK Az abszolutizmus oktatáspolitikája egyik legnagyobb sikerének az iskolák számának és vele a beiskolázás arányának ugrásszerű növekedését tekintette. Míg a középiskolák számát inkább csökkenteni, az elemi iskolák számát erőteljesen növelni kívánta. A helytartósági osztály a megyei és járási hatóságok feladatává tette azoknak a településeknek a nyilvántartását, amelyekben még nincs iskola.

69 Az 1845-ös Systema, amely az abszolutizmus időszakában is érvényben volt, kimondja, hogy ahol tanulásra alkalmas mindkét nemű gyermekek elegendő számmal vannak, ott tanodát kell felállítani. Ahol pedig lelkész vagy rendesen vezetett anyakönyv van, ott az iskola szükségessége nyilvánvaló. Ezért nemcsak az anyaegyházakban, hanem a fiókhelységekben, sőt a népesebb pusztákon, ahol elegendő gyermek van, szintén állítsanak fel iskolát. Ha a tanulók száma csekély, a nép szegény, támogató pedig nem akad, ott két vagy több község egyesülve alakítson közös iskolát, a költségeket arányosan viselve.

70 Ahhoz, hogy felmérhessük az abszolutizmus korában bekövetkező fejlődést, röviden számba kell vennünk az 1848 előtt elért eredményeket. Tolna megye alispánjának nyomtatásban is megjelent 1848. évi jelentéséből az alábbi, 1847. évi adatokon alapuló statisztikai összesítést készítettük: 14