Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)

Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55

és egy ref. plébánia, 24 gyakorló ügyvéd, 9 orvos, 2 gyógyszerész,6 lelkész, 31 elemi és népiskolai tanító, 3 pénzintézet alkalmazottai. Az Emlékirat hangsúlyozza, hogy a közügyeket Szekszárdon 212 állami, vármegyei és községi tisztviselő és hivatalnok végzi (törvényhatóságnál 51, pénzügyhatóságnál 31, az államépítészeti hivatalnál 5, a kir. törvényszékek és járásbíróságnál 53, a tanfelügyelőségnél 2, a posta- és távirdahivatalnál 7, a selyemgyárnál 19, a szőlészeti tanfolyamnál 1, az állami vasútnál 5, a mértékhitelesítő hivatalnál 1, a közkórháznál 3, a szolgabíróságnál 7, a községnél 8, a Duna-védgátnál 6, a három pénzintézetnél 13). Egy szó sem esik az emlékiratban szekszárdi munkásokról és parasztokról, akik ugyancsak igényt tarthattak volna a gimnáziumi tanulásra. A fő hangsúlyt a tisztviselői kar és az értelmiség érdekeire helyezi az Emlékirat. Az érvek közt szerepel, hogy Szekszárdon már 1820-ban létezett gimnázium, amit az örökségül hagyott pecsét bizonyít. A gimnáziumért folyó harc már a hatvanas években megindult. Ugyancsak az érvek között sorolja fel az Emlékirat azt is, hogy a Szekszárdon létesített polgári iskola a kulturális igényeket nem elégíthette ki még a latin tanszék felállításával sem. Ezért a vármegye megindította a gyűjtést a gimnázium érdekében. A harcot erősítették azok az esetek is, amikor a pécsi és kalocsai gimnázium a túlzsúfoltság miatt a vidéki jelentkezőket tömegesen visszautasította. Érvként szerepel az is, hogy Tolna megye kulturális gócpontja csak Szekszárd lehet a fent vázolt intézmények, hivatalok és azok dolgozóinak nagy létszáma miatt. Érdekes indok, hogy a szőlősgazdák a füoxéra pusztítása folytán ért veszteségért a diákok tartása kárpótolná és nem kellene kivándorolniok megélhetésük biztosításáért. A diákok elhelyezése tisztviselői, hivatalnoki családoknál egyrészt megnyugtató lenne a szülők számára, másrészt kiegészítené a szállásadók jövedelmét. Az iparosok és kereskedők, együttesen mintegy 500 család tudna gimnazista fiúkat fogadni szállásra. Az Emlékirat felsorolja az anyagi erőforrásokat is, amit a vármegye áldozni tudna a gimnáziumért. Ez összesen 161 765 frt 37 krajcárt tesz ki, de ebben a polgári iskolának és vele együtt teljes vagyonának a feláldozása is benne szerepel. Ugyanakkor államsegélyként mindössze 18 756 frt 65 krajcárt igényel. Az Emlékirat tehát a polgári fiúiskola feladására is kész a gimnázium elnyerése érdekében.

256 Tolna vármegye közgyűlése 1892. május 31-én névszerinti szavazással (181 igen, 76 nem) Szekszárd mellett döntött. így megkezdődhetett a főgimnázum létesítésének előkészítése. Minthogy Tolna megyének mindössze 161000 frt-ja van a szükséges 340 000 frt-tal szemben, ezért a vármegye az 1894. évi június 26-i rendkívüli közgyűlésen 1% pótadót szavaz meg. Végre 1896. július 10-én létrejött a szerződés a székesfehérvári tankerületi főigazgató és Tolna vármegye törvényhatósága között, melynek alapján a főgimnázium az 1896/ 97. tanévben indulhat I. és II. osztályokkal. Igazgatói megbízást Wigand János, állami főgimnáziumi rendes tanár kap. Az első tantestület 2 tanárból és 1 igazgatóból áll. Az első tanév 1896. szeptember 10-én indult ünnepélyes tanévnyitóval. Erről a Tolnavármegye 1896. október 4-i száma tudósít a 4. oldalán. A római katolikus templomban tartott „Veni Sancte"-val kezdődött az ünnepség, majd a városháza nagytermében folytatódott, ahol a vármegye és a törvényszék képviselői, a főgimnáziumi bizottság tagjai, a tanári kar és a nagyszámú érdeklődő foglalt helyet. Az ünnepi beszédet Wigand János igazgató mondta. Bemutatta a szerényen induló új intézményt, amelynek oly jó alapot kell vetniök, melyre palota épülhessen. Hangsúlyozta, hogy mindazt, amit megálmodtak, az iskolának meg kell valósítania. Az igazgató az ifjúságtól szorgalmat, figyelmet kért, kötelességtudatot, mert a kitartó szorgalom, az akarat, az erő megfeszítése csodákat művel. Megfeszíthető az ész is - folytatta fejtegetését az igazgató -, mint a testi erő. Arra is kitért, hogy ne csak jól tanuljanak a 137