Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szenczi László: A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868-1900 között • 55
A törvény jól megfelelt a polgáriasodé társadalom céljainak, hiszen nyomában elsősorban az uralkodó osztályok gyermekei jutottak magasabb műveltséghez. Ennek elsajátításával társadalmi hovatartozásuknak megfelelő állásokat tölthettek be az államapparátusban, a tudomány, a kultúra és a termelés számos ágában. Azok, akiket a középiskola felsőfokú tanulmányokra készített fel, az egyetem befejezésével az uralkodó osztály politikájához hű értelmiségiekké, az ország vezetőivé válhattak. A törvény pontos tükre volt a kiegyezés egész rendszerének. A maga hatókörében miként a kiegyezés is - a polgári fejlődést segítette, szolgálta. Ahogyan azonban a burzsoáziajelentős részt engedett a hatalomból a kiváltságait megtartó régi feudális osztálynak, úgy engedett tért a középiskolai törvény is az eddigi szokásokon alapuló, a feudális időkből származó gyakorlatnak, és erősítette számos vonatkozásban az egyházak régi előjogait az iskolázás területén. A kompromisszumos megoldást tükrözte a törvény leglényegesebb és leghaladóbb tendenciájában, a középiskolák működésének átfogó és egységes elvek alapján történő rendezésében, az oktatás legfelső, egységesebb irányításában és ennek kapcsán az állam szerepének az egységesítés irányában ható növelésében. Megnyilvánult az állam felügyeleti, illetőleg a felekezeti iskolák esetén a felügyeleti jogának kimondásában, az iskolák igazgatásának, az érettségi vizsgáknak egységes szellemű körülírásában, a tanári képesítés és a tanárképzés új rendjét megalapozó elvek megfogalmazásában. Az állami beavatkozás mértékének rendezésével véget vetett a törvény az eddig uralkodó állapotoknak, hogy tudniillik a felekezetek általában nem ismerték el jogosnak az állam befolyását, csak a kényszernek engedelmeskedtek, de csak addig, amíg a kényszer tartott. Ezt követően már az állam országosan számba vehette és ellenőrizhette a középiskolák munkáját éppen az oktatás színvonalának emelése érdekében. A törvény egyöntetűbbé tette a középiskolák munkáját az által, hogy egységesen megállapította a középiskolák feladatait, az oktatás minimális feltételeit, a kötelező tárgyakat, az alkalmazott rendes tanárok minimális számát. Ezek a rendelkezések nemcsak az állami, hanem a felekezeti iskolákra is érvényesek voltak, melyek a törvény értelmében egyébként megfelelő feltételek között államsegélyben is részesülhettek. Az egységes igazgatás céljából jelentős feladatot kaptak a tankerületi főigazgatók, akik rendszeresen látogatták az iskolákat; a minisztériumot részletes jelentésekben tájékoztatták az iskolák működésének legapróbb mozzanatairól; az állami iskolákban ellátták az érettségi elnöki tisztséget; végrehajtották a minisztérium utasításait és őrködtek az állami rendelkezések betartása, az iskolák tanulmányi és fegyelmi rendje fölött. A felekezeti iskolákban a kiküldött kormányképviselők végezték e feladatok egy részét. A középiskola számos egyéb vonatkozásban korszerűsödött a törvény nyomán. A korabeli megemlékezések szerint az elfogadást követő egy évtized alatt nagyobb arányú fejlesztést hajtottak végre mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban, mint a megelőző évtized alatt. Az állami iskolákra 1883-ban fordított másfél millió koronával szemben pl. 1905-ben több mint 6 millióra nőtt ez az összeg. Nőtt a középiskolák száma a századfordulót megelőző és követő évtizedekben, és fokozatosan javult munkájuk minősége is. Joggal mondható, hogy amiként az 1868. XXXVIII. te. a népoktatás fejlődését alapozta meg hoszszú időre, úgy az 1883. XXX. te. a középiskoláét. A törvény hatékonyságát és a benne foglaltak használhatóságát jelzi, hogy csak 41 év múlva, 1924-ben látják szükségesnek a középiskolák működését meghatározó új törvény megalkotását. 231 A tartalmi változások azonban nehezebben mentek végbe. Ezt bizonyítja a törvény megjelenése után 6 évvel kiadott könyv, melyet Jeszenszky István báró írt „A gymnasium reformja" címmel. A gimnázium tartalmi reformját sürgeti, mert szerinte „A régi gymnasiumi rendszer oly szokáson és Ízlésen nyugszik, mely a hasznossági érveket föl sem veszi; oly hiúságon, mely tagadja hogy életünk legszebb éveit képzelt vagy legalább kétségbevonható tekintélynek 124