Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a második világháború idején • 463

gott, zömük nő volt, nagy részük napszámos, vagyis a legrosszabbul fizetett kategóriába tartozott.

35 1936-ban a Dombóvár és Vidéke c. helyi lap kemény szavakkal tette szóvá a konzervgyár munkásainak nehéz szociális körülményeit. 1940-ben ugyanez a lap dicsérően emlékezett meg a Hangya országos hálózatába tartozó Dőry konzervgyárról, amely Dombóvár közgazdasági életének egyre jelentősebb tényezőjévé vált, 1940-ben 280—300 munkást foglalkoztattak a gyárban a régi, 70—80 fős átlaggal szemben. A munkabérek is jelentősen emelkedtek, s a lap már beharangozza egy második gyümölcsaszaló közeljövőben történő beszerzését.

36 Ezekből az adatokból tehát a gyár fejlődése figyelhető meg. Két év múltán viszont a munkáslétszám csökkent, s az üzem csak 308 napon át dolgozott. Az üzemszünet okát nem jegyezték fel, de az üzemi kihasználtság csak 30%-os volt ebben az esztendőben. Feltételezhető, hogy nehézségeiket elsősorban a háborús gazdálkodás folytán egyre inkább előtérbe lépő nyersanyaghiány okozta. A munkaidő 1942-ben napi 10 óra volt. A részvénytársaság, amely 1923ban létesült, s 1941-ben 600 ezer pengőre felemelt alaptőkével dolgozott, több évi osztaléknélküliség után 1940-ben és 1941-ben részvényenként 50 fillér osztalékot fizetett. A mérlegszámlát nem közölték, és így az üzem eredményességét csupán az iparstatisztikai lap adataiból mérhetjük le.

37 Ugyancsak részvénytársasági formában működött a paksi konzervgyár is, amelynek központja 1939-ben Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. néven jött létre Budapesten. Jogelődje a Krausz—Moszkovits egyesült ipartelepek rt., és a Krausz szesz- és élesztőgyár rt. 1917-ben alapított egyéni cég volt. A részvénytársaság 2 millió pengő alaptőkével indult, egyetlen ipartelepe Pakson volt. Ez az ipartelep azonban több gyárüzemből tevődött össze, s ennek egyike volt az 1933. évi alapítással jelzett és növényi konzervgyártást végző főzelékszárító üzem. (A részvénytársaságnak Pakson kívül Nagyváradon és Budapesten is volt érdekeltsége.) 1941-ben és 1942-ben több mint 200 ezer pengő nyereséget mutattak ki az eredményszámlán.

38 1940-ben a megyei lap arról adott hírt, hogy a száraz főzelékkonzervjeiről, barack- és szilvapálinkájáról Angliában és Amerikában is ismert paksi Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepeken a munkásnők gondjainak enyhítésére gyermek-napköziotthont akarnak létesíteni.

39 A paksi konzervgyár 1942-ben 290 napon át üzemelt, és 52 napon át — nyersanyaghiány miatt — szünetelt. Munkásai naponta 11 órán át dolgoztak, és az üzem kihasználtságának foka 90%-os volt. Ebben az évben az átlagos munkásszám 410 fő volt, amelynek több mint a fele női dolgozó volt. így érthető, hogy a vezetőség gondoskodni akart a gyermekek elhelyezéséről. A három konzervgyár közül egyedül a paksi tekinthető nagyüzemnek, s a legkisebb az őcsényi konzervgyár volt. Ez a gyár 18 napig állt 1942-ben, s ezt „egyéb ok" feltüntetésével magyarázták. A munkaidő ebben az üzemben is napi 11 óra volt, s az üzem kihasználtságának foka pedig 80%. A gyártelepről viszonylag keveset tudunk. 1942-ben kendergyár, zöldséges főzelékszárító üzem, továbbá szárított tésztagyár volt őcsényben, s ekkor került szóba egy negyedik üzem: egy olajütő felállítása, amely a községek olajos magvait lett volna hivatva feldolgozni, és állatetetésre olajpogácsákat gyártani.

40 Ebből az újsághírből e konzervgyár különleges profilja is kiderült, amelynek fontossága a háború idején nem volt elvitatható. A konzergyárak gyártmányait ekkor már nem a külföld, hanem a front igényelte elsősorban. 476