Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

sürgeti a gazdaszövetségeket gépakcióra, az Tolna megyében nem sikerül.

10 A gazdák együttes ereje sem elegendő, nem tudnak vidéki kirendeltségeket fenntartani — sem bérelve, sem kifizetve. 1920-ban megfizethetetlen a műtrágya ára, gyakorlatilag ebben az évben nem is használják. Megoldhatatlannak látszik — a rézgálic magas ára miatt — a színvonalas szekszárdi bortermelés fenntartása. Terjednek az újsában „a Nova" hirdetések, ezzel a vad, direkttermő fajtával akarják a lakosság borigényét kielégíteni. A vetőmag gyenge minőségű, rosszul csávázott saját előállítású, vagy túl drága piaci áru. A bérleti díjak megállapítása — az adott körülmények között — a tulajdonosit támogatja. A miniszteri rendelet szerint la haszonbérbe adó 100%-ig „büntetlenül emelheti az árat."

11 Ha nem történik a fizetés módjában konkrét megegyezés, .a haszonbérlő köteles természetben fizetni. A tulajdonos védelme az inflációs helyzetet figyelembe véve indokoltnak látszik, de sokkal lényegesebb " ennél az arisztokrácia egzisztenciális védelme. Az utak rosszak, a falu lakossága tartja rendben azokat. A feudalizmust idézi egy ellenőrzést végző királyi főtanácsos kérelme, aki arra kéri az alispánt, hogy egy 1890-es törvény értelmében Sióagárdról 50 embert rendeljenek ki útjavításra.

12 Ez az eset az egész gazdasági elmaradottságot és az anarchiát jól szimbolizálja, bemutatva mintegy az uralkodó osztály tehetetlenségét. Persze, mint Berend T. Iván rámutat az adott világhelyzetben a változás eleve lassan várható.

13 A problémák zöme a megyehatáron túl keresendő és ott is oldandó meg. A kérdés az, hogy a megye szervezete, vezetői mennyire tudnak egy viszonylagos stabilizációig eljutni. Nem mondhatjuk, hogy az alispáni hivatal nem reagál a problémákra. Más kérdés, hogy a megyei bürokrácia gépezete mennyire stabil, s milyen a végrehajtás. Erre jó példa, hogy 1920-ban az alispán ismételten sürgeti az árvízjelentéseket, amire ismételten nem jön válasz, vagy csupán a nemtörődöm „árvízveszély nem észlelhető" távirat érkezik. Még Dombóvárról is, ahol pedig a Kapós ki-kiönt.

14 Jól látja a megye helyzetét Klein Antal főispán is. Az 1920-as helyzetet jól tükrözik szavai, melyeket a vármegyei közgyűlésen mondott el. „Elégedetlen a földművelő nép" — mondja, majd a rekvirálások súlyos kárára mutat rá, mely következtében „a kevés is eltűnt, az olcsó is megdrágult". Végre szabad kereskedelemhez kellene jutni a gazdáknak és megszabadulni a zaklatásoktól.

15 A főispán szavai találóak, ha nem is fogadhatók el reális helyzetelemzés nélkül olyan mindenható megoldásnak, mint ő azt gondolta. Hiszen nem is látott túl a megye határán, az országos gondokat figyelmen kívül hagyta. Szavaival ellentétes az a határozat is, amit éppen a megyei vezetők hoztak, hogy a gabona abban a megyében maradjon, ahol termett.

16 Tolna ilyen szempontból előnyben van, a kérdés csak az, hogy ki lássa el a várost?! így aztán nem meglepők a magas beszolgáltatások:

17 kenyérgabona 200 ezer q árpa 24 ezer q csöves tengeri 120 ezer q Ez sok, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 1919-ben gyengék a terméseredmények. Tengeri 10 q terem holdanként, a nehéz időkben oly fontos néptáplálék a burgonya pedig mindössze 40 q-t adott holdanként a megye gazdáinak.

18 Sok ugyanakkor a megműveletlen terület. Az alispán is kénytelen megtenni a maga intézkedéseit. Elrendelte a gabona és az élelmiszerfeleslegek össze409