Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

A délnémet eredetű „urbárium" kifejezésen a feudalizmus évszázadaiban olyan feljegyzést értettek, amelyben a paraszti használatra kiosztott birtokot, az ott lakó népet, a birtokból és földesúri jogosítványok bérletéből befolyó jövedelmeket vették számba.

76 Az urbáriumok tartalmára nézve jól általánosítható az Eszterházy-hitbizomány 54 ezer kataszteri holdra kiterjedő dombóvári uradalmának, Egry László inspektor által 1720-ban végzett úrbéri összeírása. Dombóvár és Döbrököz lakóinak névszerinti számbavételéből kiderül, hogy a földesúri öszszeírás a lakosság szélesebb rétegeit öleli fel, mint a megye vagy a nádor által elrendelt összeírás. Az összeírás típusa Dombóvár Döbrököz lakossága 1720-ban, fő 1. nádori 16 25 2. megyei 21 27 3. földesúri 35 56 A bemutatott adatok tanúsága szerint a földesúri összeírások állnak legközelebb a valósághoz, ámbár még ezek sem teljeskörűek, hiszen nem szólnak a mészárszék-, csapszék- és malombérlőkről, akik a földesúr szolgálatában állnak.

77 Az Eszterházy-család azzal is vonzóvá tette a letelepülést, hogy a jövevények a falvak határát a környező puszták majdnem ingyenes használata révén bővíthették. Természetes, hogy a jobbágyok örömmel vették ezeket az engedményeket. Mivel a puszta ún. majorsági föld, az egyház nem szedhetett tizedet a termésből.

78 A dombóváriak a pusztákon ingyen legeltethetnek, kaszálhatnak; csak akkor kell kilencedet fizetniük, ha felszántják, bevetik és aratnak. A döbröközieknek is „mivel szűk a határuk, hogy jobban megéljenek, megengedett a szomszédos Sütfő és Gatya (Zverzi gátja) puszta használata."

19 A dombóváriak és döbrököziek nem örökös jobbágyok, hanem árendások. a 6 igásállattal bíró gazda évi 2 ft, a 4 igásállattal bíró gazda évi 1,50 ft, a 2 igásállattal bíró gazda évi 1 ft, a marhátlan gazda évi 0,75 ft árendát, azaz bérleti díjat fizet földesurának.

80 Mivel az árendások gyakran a gazdasági év lejártával odébbállnak, minden évben megismétlődik a lakosság összeírása. Az árendások robotterhe elenyésző: az aratás vagy szénakaszálás idején 6 napot kötelesek az uraság földjén kaszálni. Terményeikből kilencedet adnak, s azt a kilencedelő (az uradalmi tiszt) jelenlétében asztagba rakják, majd a részes cséplőmunkások kezéből a termést az uraság dombóvári, illetve pincehelyi magtáraiba szállítják. Csak a káposzta és a kender adómentes. Kilencedet adnak a bárányok, gidák és méhkasok után is, de a gazdák megválthatják pénzben. A jobbágyközségek részére felosztott birtokon többnyire nem található makkos erdő, de a sertések takarmányozásának ez a fő módja, ezért az uraság 33 pusztáján meg van engedve a makktermés feletetése. Sertéstízeddel vagy azt megváltó pénzadóval használják télen-nyáron az uradalom makkoserdeit. Az elpusztult szőlőhegyek újbóli telepítését azzal ösztönzik, hogy 6 évig dézsmamentessé teszik, ez idő alatt „jól vigyázzon a tiszt, h^qy ne háborgassa, 75