Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

megfelelője, a „Selir" áll. Ennek, s nem az anyagi és szociális helyzet romlásának tekinthetjük, hogy a zsellérek aránya 22%-ról 36-ra nőtt. Ugyanakkor az orszá­gosan összesített adatok szerint 5 év leforgása alatt a zsellérek száma egyhar­maddal csökkent. 55 A „zsellér" terminus technicus a jobbágy fogalmánál is árnyaltabb. Még a XVIII. század első felében sem alakult ki véglegesen, hogy kit nevezhetnek egyértelműen zsellérnek. Jelölhette azokat a családokat, amelyek bizonyos va­gyoni színvonalat még nem értek el; jelölhette azokat, akiknek nincs saját házuk és beltelkük; 56 számításba jöhettek az olyan méhészkedő, szőlőművelő, kertész­kedő, állattartó emberek, akiknek a jövedelme meghaladta a 20—30 holdas job­bágyokét is, de nem volt külső telki földjük (appertinentia). Talán az 1548. évi 38. artikulus kihirdetése idején is már annyira széles réteget ölelt fel a zsellér­ség, hogy a különböző anyagi egzisztenciát élvező zsellérek „tehetségük" szerint adózzanak földesuruknak. 57 A zsellérfogalomnak az a magyarázata is elfogadható, hogy az elnevezés nemcsak a szóban forgó személy vagyoni állapotát és a kötelezettség mértékét, hanem a telek birtoklásának ideiglenes voltát is jelezheti. „Amíg valaki nem ad­ja önálló ház építésével vagy szerzésével jelét annak, hogy megtelepedési szán­déka végleges, hanem mások lakójává szerződik, hiszen nem csupán anyagi gyen­gesége, vagy telekhiány lehet az oka annak, hogy megmarad a hazátlanok kate­góriájában, hanem tovaköltözési terve is. 58 Ebből kiindulva érthető meg az az 1720. évre utaló megjegyzés is, hogy „a jövő-menő németek és horvátok csak zselléreknek tekinthetők." 59 Az „inquílinus''-ként emlegetett „zsellér" és a „subinqilinus" névvel ille­tett „hazátlan zsellér" jellemzőit ekként foglalhatjuk össze: A zselléreknek minden esetben van saját házuk, gazdasági épületeik, kert­jük, esetleg szöllőik; egyik-másiknak a földközösség keretein kívül fekvő szántója és rétje is van. Ekéjük és igásjószáguk nincs. Robotjukat gyalog végzik. Hogy megéljenek, eljárnak a jómódúakhoz napszámba vagy részesművelésként kere­sik meg élelmüket. 60 A hazátlan zsellérek többnyire a földesúr vagy a parasztok birtokán él­nek, gyakran szolgaként. Földjük nincs, nehezen emelkednek ki sanyarú helyze­tükből. 61 A házas és a ház nélküli zsellér úgy is felfogható, hogy az előbbinél a föl­desúr mindig adott házat is a telek mellé, míg az ún. hazátlan zsellér ritkábban a maga építette, többnyire a bérbe vett házban élt. 62 Korábban rámutattunk, hogy 1715-ben 9 község bírója zsellér volt. Újvári Mihályt, a Vallis-család kakasdi birtokkezelőjét, a szekszárdi Tobak Mátyás cserzővargát, a tolnai Kozma György hajdút, a kányái pintért, a tamási borbélyt szintén zsellérnek kezelik az összeírásokban. A korabeli iratokban megjelenik a gazdasági élet valamennyi zsellérnek mondott figurája: a csapláros, kovács, mol­nár, hamuzsírfőző, avíttruha-árus, az uraság kertésze, lovásza, belső inasa, a du­nai révész, halász, gazdatiszt, pásztor, mészáros, vályogvető, téglaégető, tetőfedő, kút- és pinceásó, és így tovább. 63 Az 1720. évi összeírás névelemzését egybekötve a vagyoni viszonyok feltárásával, nagy valószínűséggel arra következtethetünk, hogy a Szekeres nevezetűek csakugyan fuvarozásból és postálkodásból, a Sáfár nevűek sáfári teendők ellátásából tartották fenn magukat. A Csordás, a Sírásó, a Dékány, a Hajdú, a Dobos, a Méhes és a Kántor nevűek foglalkozása minden 72

Next

/
Thumbnails
Contents