Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

24 forint bírsággal kell sújtani, ha az adómentes évek lejárta előtt valamelyik gazdára terhet ró.

13 A faluba beszállásolt renitens katona a bírót sem kímélte meg a puskatustól, ha az élelmet vivő asszonyok védelmére kelt.

14 Az idegenek a bírót keresték, ha valamelyik falubelitől követelni valójuk volt; ilyen esetben a bíró képviselte a falut a kívülállók számára. A bíró a földesúr cselédje, hatásköre is tőle függ. Néha a pofonokat is el kell tűrnie. A bírónak üldöznie kellett a mezei tolvajokat, büntetni a káromkodókat és az esti harangszó után utcán járókat, a részegeskedőket, az ünneprontókat. Részt kellett vennie a legcsekélyebb peres ügy kivizsgálásában.

15 Ritkaságszámba ment, ha egy jobbágy vagy zsellér egyfolytában 5—6 évig élvezte a bíróválasztó falu és a bírói tisztében megerősítő földesúr bizalmát.

16 A földesúr távollétében az uradalmi ispán is leválthatta a bírót.

17 Az 1710—1720. közti időszakban a község maga választhatta elöljáróit, de azokat megerősítés végett elő kellett terjesztenie földesurához.

18 Az elöljáróság a földesúr és a község népe között nem egyszer a villámhárító szerepét töltötte be. Parancsokat közvetített és panaszokat tolmácsolt. Az adók és szolgáltatások, a bekvártélyozott katonák ellátása, a nép vitás ügyeinek elintézése, a kisebb vétségek megtorlása — az elöljáróság, mindenek előtt a bíró feladata volt. „A bíró itt sokat tesz, a szegény embereken segít minden bajukban, használható az uraság részéről is, serény, jó rendelkezéseket ad ki" — írja a teveli uradalom ispánja Wamsler János teveli bíró tevékenységét méltatva.

19 Aki nem tudott belenyugodni a bíró ítéletébe, az az úriszékre vihette panaszát.

20 A jobbágytelken élő nemesek a birtoklással kapcsolatos vitás kérdések eldöntése végett a földesúr előtt jelentek meg, ám személyes ügyeikben a nemesi vármegye joghatósága alatt álltak.

21 Az ú. n. „első bíró"-t (judex primarius) öregbírónak és főbírónak nevezték, helyettesüket másodbírónak (judex altér) vagy kisbírónak (judex minor) titulálták. Jelentősebb mezővárosainkban harmadik bíró (judex tertius) is működött. A tizes évek derekán a bírók többsége jobbágy-állapotú; szántó- és szőlőbirtokuk a községi átlagon mozog. A leggazdagabb bírókat Decsen, Dunaföldváron, Gyönkön, Kányán, Pakson és Tevelen találjuk. Közepes anyagi erejűek a gerjeni, a nagydorogi és a mázai bírók. Csekély birtokkal és kevés igásjószággal rendelkeznek az alsónyéki, bölcskei, dombóvári, tamási és tolnai jobbágybírók. Szekszárd öregbírója 1715-ben Kovács Márton, hatholdas szántóval és kb. 1 hold szőlővel gazdálkodó zsellér, helyettese a közepes nagyságú szántóval és igaerővel rendelkező Szabó György jobbágy. Zsellér bírója van ez időtájt Ozora mezővárosnak, öcsénynek és Kis ve jkének is.

22 öt év múltán, 1720-ban, a jobbágyok és zsellérek új kategorizálása azt a meglepő eredményt nyújtja, hogy a megye 12 mezővárosa közül egyetlen egyben sem élnek jobbágyállapotúak, hanem csak szabadosok, taksások és zsellérek. Dancs János értényi bíróról azt jegyzik fel, hogy Lápafüvön (Lápafőn) szabados.

23 Nyulász Mihály Pincehelyen az elsők közül való névről ismert jegyző (nótárius).

24 György Mihály mányoki lakos neve mellett az áll, hogy deák, ami szintén hivatali teendők ellátására utal.

25 A jegyzők működése lényegesen hosszabb időn át követhető nyomon, mint a bíróké; a jegyzők ritkábban cserélődtek.

26 Meglepően sok a judex modernus, vagyis az előző évi szeptemberi—októberi összeírás óta megválasztott új bíró. Egyrészüket azért kellett megválasztani, mert az előző bíró elköltözött (pl. az apari rác bíró 10 jobbágytársával Rácko66