Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)
Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában • 629
a tanácsi iparban jelentősen csökkent, a minisztériumi iparban pedig alig változott. A munkáslétszám változásainak eredményéként a megye iparában a szakmunkások részaránya az összes munkáslétszámon belül 1975-ben 39,8 százalékra növekedett az öt évvel korábbi 36,1 százalékkal szemben. Ugyaniakkor a segédmunkások aránya 20,6 százalékról 16,7 százalékra esett vissza, míg a betanított munkások hiányadia gyakorlatilag változatlan maradt. A szakmunkáslétszám nagy mértékű növekedésében a IV. ötéves tervidőszakban meghatározó szerepet játszottak olyan, a megyében települt új üzemek, mint a Láng Gépgyár dombóvári gyára, a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyára, valamint a Gyár- és Gépszerelő Vállalat telepei, amelyek nagyobbrészt szakmunkásokat igényelteik. 19754>en a szakmunkások arányát tekintve a megye ipara továbbra is az országos átlag alatt helyezkedett el. Ebben igen jelentős miértekben közrejátszott a megye iparszerkezete, nevezetesen könnyűipari jelege, mivel ez utóbbi ágazat döntően betanított és segédmunkásokat igényel. Ugyancsak kedvező tendencia, hogy a nőd munkások szakképzettségénél a vizsgált időszakban számottevő javulás következett be. A szakmunkásnők száma öt év alatt 26 százalékkal emelkedett, ezzel arányuk laz összes női dolgozón belül 19 százalékról 21 százalékra emelkedett. 23 A megye ipari termelőerőinek személyi tényezőit végigelemezve végül említésit kell tenni a nem szocialista szektorról is. A magánikisiparban foglalkoztatottak száma a 60^as évek első felében tovább csökkent, majd stabilizálódott. Az iparban 19604>an 1548, 1965-ben 1138, 1970-ben 1054, 19754>en 1047 fő önálló magádkisiparos tevékenykedett. 24 A termelőerők tárgyi elemének átalakulása A termelés folyamatában, miközben az ember munkát végez, vagyis a munkaeszközökkel hat a munkatárgyakra, átalakítja azokat és új terméket hoz létre, érkékképző folyamat is lezajlik, azaz az ember a munkatárgyak értékét teljes egészében, a munkaeszközök (gépek, berendezéseik stb.) értékét pedig részben átviszi az új termék értékébe és új értéket is hoz létre. Így a termelésben részt vevő munfcatárgyak és bizonyos munkaeszközök értéke egy-egy termelési periódusban teljes egészében átkerül az új termék értékébe. Ezeket forgóeszközöknek nevezzük. A munkaeszközök döntő részének értéke folyamatosan, több termelési periódusban kerül át az új termék értékébe. Ezek alkotják az állóeszközöket. A szocialista bővített újratermelés megköveteli a termelésiben elhasználódott eszközök pótlását és bővítését. Ez a forgóeszközöknél folyamatosan történik. Az állóeszközök pótlása és bővítése pedig a beruházási tevékenység során valósul meg. A beruházási tevékenységtől azonban nemcsak az állóeszközök magasabb szintien történő megújítása függ, hanem az is, hogy hogyan alakulnak a műszaki fejlődés konkrét anyagi feltételei. Lényeges, hogy a beruházás révén kialakuló termelőkapacitás a korábbinál magasabb technikai színvonalat képviseljen, mivel csak az segítheti elő a munka termelékenységének növelését. Tolna megye iparában az 1961—11975. években közel 5 milliárd forint értékű beruházás valósult meg. A három ötéves tervidőszakot magában foglaló periódust az jellemezte, hogy az ipari beruházások összege ötévenként megduplázódott. A növekvő beruházási eszközök kedvezően hatottak a megye iparára és tá640
