Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában • 629

Di% Ambrus Attila: A termelőerők fejlődése Tolna megye iparában Tolna megye a II. világháborút megelőző években az ország iparilag gyengén fejlett megyéi közé tartozott. Ezen alig változtatott az a tendenciia, hogy a két világháború között a megye ipari üzemei számban megszaporodtak és az országon belüli arányuk is növekedett. Az első világháború előtt a Tolna megyei gyárak az ország gyárainak 0,7 százalékát adták, a második világháború előtti években ez az arány 2,1 százalékra emelkedett.

1 A megye gazdasági szerkezetének, ezen belül iparának fejlődését olyan tényezők foefolyásolták, mint az adott korszak gazdaságpolitikája, a megye viszonylag kedvező mezőgazdasági adottságai, az ipari hagyományok hiánya és ezen ágazat kisipari jellege, a kialakult birtokviszonyok stb. A kisipari jelleget mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az iparban foglalkoztatott népesség közel háromnegyed része kisiparos volt. Az 1944. évi adatok szerint a 19 101 fő ipari keresőnek mindössze 27,8 százalékát tették ki a gyári munkások.

2 Az ipari termelőerők fejlettségi szintjét nagyban befolyásolta a kisipar meghatározó szerepe. A kisipart a termelési eszközök alacsony színvonala jellemezte, főleg kézi munkaerőre támaszkodott. Ugyanakkor lassan — a világgazdasági válság hatására visszaesésekkel tarkítva — fejlődött a gyáripar. 1938-ban a közel 4000 ipari üzemből mindössze 83 minősült gyárnak.

3 Ezek közül jelentősebbek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaüzemei (Nagymányok, Váralja, Máza), a Mázai Erőmű, a Bonyhádi Cipőgyár, a Bonyhádi Zománcgyár, a Simontornyai Bőrgyár, a Tolnanámedi Kendergyár, a Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. paksi üzeme, a Tolnai Textilgyár, a Tolnai Selyemfonógyár. Az iparszerkezet alakulását erősen befolyásolta a megye gazdaságának mezőgazdasági jellege. Ezzel magyarázható, hogy 1938-ban a gyárak mintegy 45 százalékát az élelmiszeriparba tartozók tették ki, amelyek zömét a malmok adták. Nagyságrendjüknél fogva említést érdemelnek még a konzervgyárak, a tejgyárak, a szeszfőzdék és a jéggyárak. Az ipar második legjelentősebb ágazata a kő-, föld-, agyagipar volt. Ebbe az ágazatiba három üzemcsoport tartozott: a mészégető üzemek, a kőbányák és a téglagyárak. A gyárak számát tekintve az iparszerkezetíben harmadik helyet a villamosenergia-ipar foglalta el. Az ipar termelőerőinek fejlődésére mindenekelőtt a villamosenergia-ipar fejlődése nyomta rá a bélyegét. A megye gazdasági életében a villamos energia különösen a 30-as évek második felétől játszott jelentősebb szerepet. Ebben az évben — becsült adatok alapján — a gyárak gépi lóerőinek több mint az 50 százaléka már villamos energiával hajtott elektromotor volt. 629