Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

Az állatállomány alakulása a nagyüzemekben (db) Állatállomány az állami a termelőszövetrMegnevezés gazdaságokban kezetekben 1967 1980 1967 1980 évek végén Szarvasmarha 16 481 19 781 41039 50 708 Sertés 64 134 139 686 112 381 153 364 Ló 1 343 406 6 522 2171 Juh 18 458 7 702 57 217 58 151 A lóállomány csökkenése a gépesítés természetes velejárója. A juhállomány csökkenése azonban objektív okokkal kevésbé magyarázható. A megye domborzati viszonyai, a nagyüzemi betakarítás veszteségei és a juhértékesítés lehetőségei az állomány növelését indokolnák. Az állatállomány emelkedésével párhuzamosan számottevő eredmények születtek az állati termékhozamok emelkedésében is. 1980-ban pl. az egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam az állami gazdaságokban 4486, a termelőszövetkezetekben pedig 3584 liter volt, az 1967. évi 3271, illetve 2536 literrel szemben. Ugyanebben az időszakban az egy kocára jutó hízó sertés értékesítés az állami gazdaságokban 1272 kg-ról 1437 kg-ra, a termelőszövetkezetekben pedig 1107 kg-ról 1576 kg-ra nőtt. A szarvasmarha- és sertésállomány növekedésében, hozamainak emelkedésében jelentős szerepe van a korszerű, iparszerűen működő állattenyésztési telepeknek, amelyek 1970. óta egyre szélesedő körben terjednek el a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben is. 1980. végén pl. a korszerű szarvasmarhatelepek száma az állami gazdaságokban 13, a termelőszövetkezetekben 19 db volt, amelyek 11 393, illetve 14 129 férőhellyel működtek. A sertéstelepek száma az állami gazdaságokban, 7, a termelőszövetkezetekben 9 db volt, 78 911, illetve 36 090 férőhellyel. i A mezőgazdasági nagyüzemek értékesítése. A megye mezőgazdasági nagyüzemei termelésük emelkedésével párhuzamosan egyre növekvő mennyiségű terményt és állati termieket adtak át a népgazdaságnak, az ipar, a lakosság és a külkereskedelem növekvő igényeinek kielégítése céljából. 40 625