Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Máté János: Tolna megye nagyüzemi mezőgazdasági termelőerőinek fejlődése • 599

sorában. A motoros erővel működtetett munkagépek száma megközelítette a 2 ezer darabot, ennek zömét a cséplőgépek (599) a traktor és billenőekék (319), a darálók (220) és a szecskavágók tették ki. A mezőgazdaság akkori gépeinek döntő többségéit emberi vagy áltató erővel üzemeltették. A mezőgazdaság felszabadulás előtti termelőerőinek emberi oldalát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy tevékenységükben a „látástól-vakulásig" tartó nehéz fizikai munka dominált, a dolgozók általános és szakmai műveltségének gátat szabtak az akkori társadalmi-gazdasági viszonyok. A szakmai színvonalat a viszonylag szűk körű és megfizetett intézői, gazdatiszti réteg képviselte, a dolgozók szélesebb rétegének szakmai képzettségét a nagybirtokrendszer keretei és közvetlen céljai nem igényelték. Ugyanez mondható el a kizsákmányolt tömegek általános műveltségének helyzetére is, ami mindenekelőtt a népesség iskolai végzettségének színvonalával érzékelhető. Az akkori közoktatási törvények előírták ugyan 12 éves korig az általános tankötelezettséget, a valóságban azonban nem kerültek végrehajtásra. Az 1941. évi népszámlálás időpontjában pl. zömmel a megye mezőgazdaságából élő falusi népesség 7,4 százaléka analfabéta volt, 31 százaléka pedig a 6. osztály helyett csak az 5. osztály elvégzéséig jutott el, tehát még az elemi tanulmányait sem fejezhette be. Még kedvezőtlenebb volt a helyzete a széles néptömegeknek a közép- és felsőfokú iskolai végzettség megszerezhetősége vonatkozásában. Ezeknek az intézményeknek az igénybevételénél ugyanis a dolgozók gyermekei csaknem teljes egészében háttérbe szorultak. Legtöbb esetben még a kiváló tehetségek számára sem nyílt meg a továbbtanulás lehetősége. A mezőgazdaság felszabadulás előtti termelőerőinek fejlődését gátló társadalmi-gazdasági korlátokat még csak tetézte a II. világháború, amely a megye mezőgazdaságában is súlyos károkat okozott. A háború évei alatt ugyanis a földek tápanyagtartalma a hiányos művelés és a talajerő-utánpótlás elmaradása következtében erősen leromlott, ebből eredően a terméshozamok rendkívül alacsony színvonalon mozogtak. Komoly károk keletkeztek a megye állatállományában is. A háború alatti években pl. a megye szarvasmarha-állománya az 1939. évi állomány 56, lóállománya 50, sertésállománya 45, juhállománya pedig 63 százalékára esett vissza. Ilyen körülmények között találta a megye mezőgazdaságát a felszabadulás, melyet követően az első legfontosabb, a mezőgazdaság akkori tulajdonviszonyait lényegesen érintő lépés a Magyar Kommunista Párt által meghirdetett földreform végrehajtása volt. A földreformrendelet által meghatározott tulajdonú és nagyságú területek egy része megyénkben is az állam tulajdonába ment át, másik részét pedig — több mint 152 ezer holdat — 23 ezer agrárproletár és kisparaszt között osztották szét. A személyek számára juttatott föld átlagos területnagysága a megyében 6,6, az országban pedig 5,1 kh volt. Több mint 8000 fő részesült ház-, illetve közel 5000 fő házhelyjuttatásban. A földosztás, bár a mezőgazdaság tulajdonviszonyait jelentős mértékben módosította, mégsem jelentett szocialista átalakulást, a földtulajdon jellegét ugyanis alapvetően nem változtatta meg. A föld magántulajdonban maradt a földosztás után is. Közvetett szerepe azonban a szocialista átalakításban mégsem vitatható el, hiszen a földosztás tette lehetővé a munkás—oaraszt szövetség megalapozását és több más tényezővel együtt a mezőgazdaság későbbi szocialista átszervezéséhez kedvező feltételeket teremtett. 600