Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye (1710-1720) • 33

foglalásra, a pusztult falvak benépesítésére, az elvadult táj megszelídítésére — bárhonnan is jövő — embereket szívesen fogadták. De a rácdúlást és a Rákóczifelkelést túlélők okultak a történtekből, ezért Tolna és Baranya vármegye azzal a kéréssel fordult Eszék várának parancsnokához, hogy a Dráván túlról érkező fegyveres csoportoktól tagadja meg a bejövetelt.

67 Ennek köszönhető, hogy az 1711—1713. között Tolnába visszatelepült rácok között alig akad fegyverviselő ember (Tolnán 1712 júliusában 3 rác katonával alkudozott Horváth Ferenc, a Tevéire induló németek vezetője, de arról nem szól a beszámoló, hogy miben állt a katonai mivoltjuk a rácoknak); viszonylag kis számban találhatók a csekély állatállománnyal rendelkező zsellérek, a zöm az viszonylag jómódú, fegyverétől megvált, a gazdálkodáshoz értő földműves és állattartó jobbágy. Mint látni fogjuk, nem egy községünkben a rácok igásállatainak, sertéseinek és juhainak száma eléri vagy meghaladja a falu magyar és német lakosainak jószágállományát. Vándorlásaik alatt nem vesztették el, sőt zsákmányolás révén még gyarapították is jószágaikat.

68 Jeleskedtek a szőlőművelésben és a méhészetben éppúgy, mint a rétgazdálkodásban és a kukoricatermesztésben. A Telepítők és telepítési feltételek című fejezetünkben már szóltunk róla, hogy Kersnerics Mihály soproni polgármester Virág Ferenc nevű embere 1711. április 29-én, Decsen keltezett leveléből arról értesült, hogy felkeresték a mohácsi rácok, mert szeretnének tolnai birtokain megtelepedni. Kiderül, hogy jórészük egykor Tolnában élt hosszú évtizedeken át a török hódoltság idején. A rácok 1711—1713. évi összeírásai

69 fényt vetnek arra is, hogy nem minden visszatelepülő kereste fel eredeti faluját. A Baranya megyei családnevek elemzéséből arra következtethetünk, hogy 11 Tolna megyei községből való rácok is megtelepedtek náluk. így Hidasra apari és börzsönyi, Véméndre bátaszéki, Dárdára grábóci, Marokra bátai, Lánycsókra nánai és ozorai, végül legtöbben Somberekre (döbröközi, ozorai, regölyi, tamási, tolnai rácok) jöttek.

70 Dráván túlról Baranyába özönlő rácok 40 százaléka továbbvándorolt, jelentős részük Tolnában kötött ki.

71 Tolna megye lakott és adózó helységeinek 1713. évi összeírásában 5 község tisztán rácokból; Apar, Fadd, Tolna pedig magyar és rác lakosokból állt. Bátaszéken 18 rác van felsorolva, Űjpalánkon 16, Medinán 15, Aparon 14 rác nevét olvashatjuk; Aparon 9 magyar család is van; Cikó és Szálka 6—6 rác lakosa nincs név szerint említve. Tolnán három, Faddon két családnév tűnik rácnak. Az 1713. évi megyei összeírásban kevesebb családnév utal a származásra, mint az 1711—1713. évek ún. Rác-összeírásokban. Csak Bátaszék, Belac és Cikó tűnik fel korábbi lakóhelyként.

72 Ezzel szemben az 1720. évi összeírásban a medinai rácokról kiderül, hogy azok egy része Baracsról, Bikácsról, Janyáról, Ozoráról és Puszta-Pélről származnak.

73 1715-ben Tolna megye 45 lakott helységében 1303 adózó háztartást számlálnak. Az országos statisztikai jelentés szerint 10 községben élnek rácok, a családok száma: 78. A valóságban ennél többnek kellett lennie. Acsády családelemző garnitúrája pl. a tisztán rác lakosú Medinán 3, Nagymányokon 4 tót, illetve rutén családot „talál". Ezek bizony rácok voltak!

74 Tanulmányunk összefoglaló részében behatóan foglalkozunk az 1715. és 1720. évi népesség-összeírási munkálatok forrásértékéről. Kimutatjuk, hogy a ténylegesen itt tartózkodó lakosságnak jó esetben a fele, sok esetben a kétharmada kimaradt az összeírásokból. Az 1715. évi országos összeírás Tolna megyére vonatkozó adatait tájékoztatásul mégis bemutatjuk. 51