Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

tagot „Ebből a bizonytalanságból a mi számunkra kedvező esélyek is bontakozhatnak ki, de csak akkor, ha a magyar rábízza a politikát a nemzet vezetőire, összeszorítja a fogát és csendben és békességben dolgozik."

9

^ S a magyar nép összeszorította, hogy aztán annál jobban bánja, de legalább érezhette, hogy újra becsapták. Az előjelek sokasodnak. „Termeljünk-e többet?" címmel cikk szól a kezdődő válságról 1928. nyarán. Figyelmeztet, hogy emelkedik a munkanélküliség, pedig az éhezés és nyomor rossz tanácsadó. Azonban ezt a józan előrelátást a válaszcikkekben lehurrogják. Augusztusban azonban megjelenik Gratz Gusztáv nyugalmazott miniszter okfejtése, aki már nyíltan válságról beszél, s nagyon helyesen kifejti, hogy a válság oka a fogyasztóképesség csökkentése, hogy a mezőgazdasági árak nem tudnak lépést tartani a szükséges mezőgazdasági eszközök áraival. A mezőgazdaság költségei emelkednek, a bevétellel nincsenek arányban." Gratz okfejtése az agrárválságra igaz, az agrárolló szárai egyre nyílnak, de ez csak a kezdet, a világválság vihara még hátra van, az 1928-as értékesítési gondok csak mint előszelek fújdogálnak. A válság jellege azonban már kidomborodik. Először a szőlősgazdák panaszkodnak. „Ki hitte volna, hogy valaha addig jutunk virágos Pannoni tejjel-mézzel folyó földjén, hogy a bő termés miatt is gondunk lesz!"

93 Ettől függetlenül hivatalosan nem beszélnek válságról a megye vezetői. Az alispán a szokásos időszaki jelentésben 1929. április 16-án meg sem említi. Sőt, büszkélkedik a műtrágyázás örvendetes emelkedésén, s így a termés növekedésén „Előttünk többé nem terra incognito a gazdálkodás elve" mondja emelkedetten. A következő közgyűlésen, szeptember 30-án azonban már nem lehet eltitkolni az igazságot. Az alispán helyzetelemzése tárgyilagos. A kisgazdatársadalom általános válságáról beszél, amit több szempontból is megvilágít. Rámutat arra, hogy a magyar árak a világpiaci árak alatt vannak, különösen vidéken. Az általános problémákon túl súlyosbítják a helyzetet a magas közterhek és a kölcsöntérítések. Ennek a következtében a gazdák kénytelenek minél előbb eladni terményeiket, melynek az ára igen alacsony; a búzáé 18—19, a rozsé 14—15, árpáé 11—12, tengerié 5—6 pengő mázsánként. A szekszárdi hentesek leszállítják az árakat 2 pengő 20 fillérre, a szekszárdi kenyér 4 fillérrel lesz olcsóbb. „Az értékesítés ezen tünete a kisgazdaosztály leszegényedését fogja maga után vonni, mert ilyen alacsony árak mellett a termelés nem rentábilis. A gazdák panaszától visszhangzik az egész vármegye." A mitológiai képbe is beillő fájdalmas felkiáltás valóan súlyos gondokat takar. Az alispán így összegez: A kormánynak kell segíteni, változtatni a helyzeten, mert „katasztrofális bajoknak nézhetünk eléje." Nő a kivándorlók száma: 1927-ben Tolna megyéből 266 fő, 1928-ban Tolna megyéből 369 fő, 1929-ben Tolna megyéből 450 fő. Kivándoroltak 80%-a földműves.

96 A várható válságra még nem reagál a gazda, a vetésterület és a vetés arányai nem változnak az előző évekhez képest 1929-ben.

97 Az állatvásárok 432