Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

rek bevezetésével. Ezt támogatja majd a megyei gyűlésen a GE. elnöke, Jeszenszky Andor is azt javasolja, hogy a bonyhádi simmenthali fajta szinten tartásához, esetleges továbblépéséhez feltétlenül meg kell oldani a törzskönyvezést és a tejellenőrzést.

58 A megyében, ha csak a statisztikát nézzük, nincs baj a fajta jelleggel. 1921ben 103 529 szarvasmarhából mindössze 3234 db van a szilaj magyar fajtából, a többinek 95 százaléka bonyhádi pirostarka. Ezen belül a völgységi járásban 19183-ból csupán 149 ökör és tinó — tehát igavonó — található.

59 A probléma ott van, hogy ez a fajta a laza ellenőrzés miatt veszít korábbi előnyös tulajdonságaiból. Ezért kell szorgalmazni a tenyészállomány javítását, törzskönyvezéssel. A tej ellenőrzés megszervezésére pedig azért van szükség, hogy jobb minőséget megfelelően lehessen dotálni, s így emelni a jobb minőség elérésének igényét. Az újságból kitűnik, hogy 1922-ben a pesti vásáron nem szerepelnek hírnevüknek megfelelően az állattenyésztők, csupán a németajkúak igyekeztét lehet kiemelni a megyéből, — írják, s keserűen vonják le a tanulságot „a magyar kisgazda úgy gazdálkodik, mint a dédapja."

m A GE fáradhatatlanul szervezi a fajta javítást célzó akciókat, bizottságot hoz létre a tejellenőrzés megszervezésére, tejelőversenyeket rendez(!) Tevelen, Kisdorogon, Bonyhádvarasdon és Aparon 1921 nyarán 500—500 korona első díjjal (Istállókat díjaznak, tisztaság, célszerűség, egészségügy, trágyatelep szerint. Korpa- és abrakpogácsa-kiutalást szerveznek segélyként. A Magyar Mezőgazdasági szövetkezettől — a bonyhádi tájfajta fejlesztésére 200 ezer korona (5 évre évi 40 ezer törlesztés) hitelt szereznek.

61 Tenyészbikaszerző akciót indítanak. Svájcból hozatnák az állatokat, ha a kormány finanszírozná az árat nekik, abraktakarmánnyal törlesztenék a segélyt. De elutasítják, s így meghiúsul a kezdeményezés. Vagyis odajutottunk, hogy az alapvető gátnak a tőkehiány mutatkozik az állattenyésztés útjában is. Nem megértő a kormánypolitika sem a magyar állattenyésztők gondjaiban. Tolna megye is csatlakozik ahhoz az akcióhoz több megyével együtt, hogy a melasset tiltsák el a szeszipartól, mert a krónikus takarmányhiányt pótlandó, megoldást jelentene a melasseval locsolt szalma feletetése az állatokkal. A kormány azonban szabad terménynek mondja ki újból a melasset, így ez a terv is meghiúsul.

62 Takarmányszegény években mindig egy-egy kis visszalépés történik a külterjesség felé, ami azért is gond, mert ehhez még a vetésstruktúrának is vissza kellene igazolni, ami persze más problémákat vetne fel, így azonban a legelők lesznek túlterhelve. Természetesen így a minőség is romlik. Kivételnek talán néhány uradalom, valamint Bonyhád. Majos, Kakasd látszik, ahol kiváló tenyószanyaggal folyik az istállózó állattenyésztés. A jobb takarmányozási lehetőség segít rajtuk, de itt is gond az istállók túlzsúfoltsága. A legtöbb helyen rosszak a közlegelők. „Gondozatlanok, gyomosak, tüskével borítottak, túlterheltek és soványak." Kétségtelen, hogy az alispán és a GE intézkedései részeredményeket elértek ugyan, azonban az 1925. március 31-i alispáni jelentés arról számol be, hogy a kiváló bonyhádi tájfajta szarvasmarha visszaesést mutat, mert beszerzése drágább. A probléma az, hogy inkább bizonytalanabb eredetű, de olcsóbb fajtát vásárolják a gazdák, s romlik, keveredik a minőség. „Ezen hiba kiküszöbölése elsőrendű fontosságú, mert ha elharapódzik, az országszerte híres bonyhádi szarvasmarha jó hírnevét teljesen aláássa, ami gazdálkodóinknak igen nagy kárt okozna." Ezért is szükséges a törzskönyvezés ha421