Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez • 407

illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez Tolna megyében 1920—1945 A feudális maradványoknak nevezett problémák sokaságával érkezik Tolna megye is a XX. századba. A dunántúli megyékhez hasonlóan ez is a latifundiumok hazája. Újkori története is a dunántúli megyékkel megegyező. Kiemelkedőbbet a zabtermelésben tudott nyújtani korszakunkat megelőzően, valamint az állattenyésztése, különösen a bonyhádi tájfajta szarvasmarha volt általánosan elisismeirt. (Pl. 1895-ben Tolna 10 vásárhelyén felhajtottak eladásra 14 490 szarvasmarhát — tekintélyes mennyiség.)

1 Relatív fejlődését a nagy világégés megakasztja, eredményeit visszaveti a XIX. század színvonalára. Kezdődhetett minden elölről. S mivel a forradalmak a világháború után sikertelenek, az ellenforradalmi rendszer hatalma konszolidálódik, a fejlődés alapvető gátjai megmaradnak, a fejlődés csupán ezen korlátok között mozoghat. Eleve lehetetlen volt nagyobb eredményekre számítani a következő korszakban is. A megye természeti adottságai országosan is jó lehetőségeket biztosítottak a mezőgazdaságnak. A megye földrajzi képe felszínformákban gazdag. A Dunántúlra jellemző lösztakaró az átlagosnál is vastagabb (10—25 m). A dombok és völgyek, a síkságok aránya megfelelő teret biztosított a mezőgazdaság legtöbb ágának. A múlt század közepéig összefüggő erdőség miatt ma is uralkodó a barna erdei talaj, jó humusztartalommal. A csapadék évi átlaga 600—700 milliméter, országos viszonylatban jónak mondható. Országoshoz viszonyítva bőséges a napfény, kb. 2000 óra évente a napsütéses órák száma.

2 A természeti adottságok viszonylag tehát kedvezőek. Más kérdés az, hogy a társadalmi-politikai berendezkedés mennyire volt képes kihasználni ezeket. A kezdeti problémák A világháború természetesen súlyos gondokat okozott Tolna megyében, így aztán a megyei lap cikkei, s a hivatalos iratok — kapva kapnak az alkalmon —, két évvel a világháború után minden gondot és bajt erre vezetnek vissza. Ennek ellentmond például az az 1921-es főispáni jelentés,

3 amely beseámol arról, hogy belpoMMikaiilag legfontosabb megoldandó feladat a birtokreform végrehajtása. Ez amiatt sürgős, mert a háború előtt nem volt lényeges foiiütoíkimozgás. A föld iránti igény pedig nagy. Tolnában a sajátos megyei és országos gondok is jelentkeztek. Két dolog az, ami valamivel más, mint az átlag (de ez is hasonlít a dunántúli megyék hely407