Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

Legelők területe község k. h. 1895 1913 1935 Alsónyék Bölcske Györe Iregszemcse Kajdacs Kocsola Paks Sánszentlőrinc Tamási Zomba A felsorolt községekben jelentős lecsapolási munkák mentek végbe, amelyek hatására a falvak határa szárazabbá vált. A nádasok területe (pl. Bölcskén, Pakson, Sárszentlőrincen) minimálisra csökkent, a rétek és legelők a szántók rovására mind kisebb területre szorultak. Az érintett községek lakossága a következőképpen alakult: 1103 962 607 1356 1120 879 184 29 33 1244 818 326 1034 955 884 104 41 41 5974 3424 2812 1166 894 432 4425 3073 2416 984 500 381 község 1890 1900 1910 1920 1930 1940 Alsónyék 1930 1318 1543 1452 1690 1991 Bölcske 4476 4391 4589 4326 4168 4040 Györe 855 832 944 801 807 774 Iregszemcse — — — — — 4484 — Felsőireg 2974 2655 2755 2729 2559 — — Szemcséd 1287 1498 1662 1634 1820 — Kajdacs 1680 1836 2089 2033 2180 2131 Kocsola 2256 2282 2348 2295 2310 2312 Paks 11803 12034 12561 12036 11833 11776 Sárszentlőrinc 2056 2013 1928 1954 1867 2370 Uzdborjád 810 862 975 1075 1138 — Tamási 4885 5251 5528 5805 5668 7222 Zomba 2145 2060 2053 2046 1874 2914 103 Az adatok alapján egyes évtizedekben csökkenés, máskor emelkedés állapítható meg, és általánosságban véve stagnálásról beszélhetünk. Az 1910—1920 közötti időszakban — a világháború miatt — mindenütt csökkenés tapasztalható, és kiugró fejlődés csak Kajdacson, Tamásiban, Zombán figyelhető meg. A felsorolt, stagnáló községek általában a kereskedelmi utaktól, hajózási lehetőségektől távol feküdtek, ezért a lakosok terményeiket nehezen értékesítették, és nem volt problémamentes idegenektől sem árut szerezniük. Ezért e falvak önellátásra rendezkedtek be, aminek alapja az egyre növekvő földművelés volt. A legelők, 395