Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

ezért a község határában lévő valamennyi vízfolyást szabályozni kellett. Így került sor a Kudari-ér, Somlai-ér, Toroskúti-patak, Cserkúti-patak, Kisatádi-ér rendezésére, 114 kat. hold 1169 négyszögöl érdekeltségi területen. A vízfolyások teljes hossza 13,16 km volt.

55 Felsőnyék határában a Keszi-patakot 1942-ben és 1944-ben szabályozták. 1942-ben az alsó szakasz rendezésére került sor, ahol mindössze 106 kat. hold 942 négyszögöl terület volt a 7391 m hosszú patak mentén. A felső szakasz szabályozására 1944-ben adtak vízjogi engedélyt. Itt az érdekeltek 113 kat. hold 113 négyszögölet birtokoltak, és számuk 122 volt.

56 Végül meg kell említeni a Tur-víz szabályozását is, amelynek vízjogi engedélye 1944-ben kelt. A patak hossza 11,16 km-t tett ki, az érdekeltségi terület 211 kat. hold 226 négyszögöl volt, Űjdombóvár, Kocsola, Nagykónyi, Pari községekben.

57 A Tur-víz mellékvizének, a Cseralja-pataknak szabályozására 1941-ben került sor, és szükség volt a sikeres munkához a patak három mellékágának rendezésére is. A Kocsola és Szakcs határában folyó patak ártere 63 kat. hold 519 négyszögölet tett ki.

58 A patakszabályozások alkalmával egyszerű műszaki megoldásokra törekedtek. A rézsűk kivétel nélkül 1 :l-es hajlásúak voltak, gátakat a patakok partján nem építettek. A kitermelt földet az 1—2 m-es padkán kívül helyezték el, sőt általában a parti birtokosokra bízták annak elterítését. A szabályozások alkalmával — ennek ellenére — jelentős területek szabadultak fel a víztől a községek határában. Ha nem volt természetes vízfolyás, igyekeztek felhasználni az árkokat is, mivel a földmunka a költségeket növelte. Ezek az árkok a szabályozás előtt is a víz levezetésére szolgáltak a tavaszi hóolvadás vagy nyári esőzések alkalmával. 1941-ben került sor a megye déli részén a Vadvízárok szabályozására Nagymányok, Váralja, Máza községek határában.

59 1932-ben Tamásiban a Henyei-árkot rendezték. Hossza 738 m, mellékárkáé 205 m volt. Mivel a tavaszi és nyári víztömeg több volt, mint amit a kibővített árkok le tudtak volna vezetni, ezért a kiemelt földből töltést építettek. Az érdekeltségi terület Tamási község határában 47 kat. hold 460 négyszögölet tett ki.

60 A Donát-patakba torkolló Báni-árok rendezésére 1933-ban adtak engedélyt. Udvari, Nagyszékely, Miszla községek határában összesen 230 kat. hold, 1290 négyszögöl érdekeltségi terület volt, amelynek mentesítéséhez 9800 m árokrendezést kellett elvégezni.

61 Szintén a Donát-patakba torkollott az Uzd és Borjád között lévő Nagyszékelyi-árok, amelynek rendezésére 1941-ben került sor. Hossza csaknem 7 km-t tett ki, a mentesítendő terület azonban csak 122 kat. hold 765 négyszögöl volt. A terület lecsapolásához azonban nemcsak a főárkot kellett kimélyíteni, hanem 5 mellékárkot is létesítettek, összesen 1292 m hosszúságban. A bonyolult munkához a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal készített tervet, bár a hivatal igénybe vétele árokrendezések alkalmával nem volt kötelező.

62 Hasonló megoldást kellett választani a Grábóci-árok rendezésekor is. Itt a mentesítendő terület 145 kat. hold 398 négyszögöl volt, amely Bonyhád, Mőcsény, Cikó, Grábóc határában feküdt. A munkát a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal irányításával 1936-ban engedélyezték azzal a feltétellel, hogy 3 éven belül megkezdik és egy év alatt befejezik azt. A Grábóci-árok hossza 3500 m volt, a 6 mellékároké 1270 m, a Cikó-ároké 400 m, és ezen kívül szabályozni kellett a Rák-patakot is 841 m hosszúságban.

63 Nagymányok, Váralja, Izmény, Györe községek határában állandó vízfolyás medrét szabályozták hasonló megoldással. A 7500 m patak mellett összesen 6 mellékárkot létesítettek.

64 Zomba község ha390