Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Dóka Klára: Lecsapolások öntözések Tolna megyében (1885-1948) • 381

Dóka Klára: Lecsapolások, öntözések Tolna Miegyében (1885—1948) A folyószabályozási munkák Tolna megyében a XIX. század második felében befejeződtek. 1855-ben a Sió-átmetszés megépítésével lezárult a Sárvíz—Kapós—Sió vízrendszer szabályozása, majd a bogyiszlói kanyar átvágása után a következő évtizedékben a Duna Tolna megyei szakaszának rendezése is .megoldódott.

1 Paks és a Sió torkolata között párhuzamművek épültek, 1888-ban elzárták a faddi Duna-ág felső, 1894-ben alsó torkolatát, és 1893-ban sor került a tolnai Duna-ág elzárására is. 1893—1898 között megépült a sükösd-csanádi és koppányi átmetszés, amely a folyót 18 km-rel rövidítette meg.

2 A nagyobb folyószabályozási munkák befejezése után egyre fontosabbá vált a töltésépítés, a belvizek levezetése, a községek határának lecsapolása, a kisebb, állaimi támogatással nem szabályozható patakok medrének rendezése is. A vízimunkálatok folytatását a lakosság számának emelkedése indokolta. 1869-ben a megyének 222 923 lakosa volt, ami 1880-ig 237 001-re, 1890-ig 254 731-re, a századfordulóra 255 595-re növekedett.

3 A növekvő lakosság teljes értékű termőföldként kívánta birto'kba venni a folyószabályozással mentesített területet. A vizsgált időszakiban a mezőgazdasági oélú vízimunkálatokat a megye természeti viszonyai befolyásolták. Tolna megye földrajzi szempontból jól elhatárolható tájegységekre oszlik: a Duna mentén a Sárközre és a Mezőföldre, a megye középső részén pedig a somogyi és tolnai dombság területére. Utóbbi kistájai a Hegyhát, Völgység, Szekszárdi-dombvidék. A Hegyhát a Kapós és Sió völgyével körülhatárolt terület, amely lösztakarókkal borított domsorokból, vízválasztó gerincekből és erdővel benőtt hegyhátakból áll. A Völgység a Hidas-pataktól délre fekszik. Itt már erősebb a domborzati vonás, amit a löszös dombok és a kiemelkedő eróziós tanuhegyek jeleznek. A domlbokat egymástól széles völgyek választják el, amelyek közül legnagyobb a bonyhádi medence. A Völgységipatak völgye és a Sárköz között a Szekszárdi-dombvidék emelkedik ki, amelyet dombhátak, dombsorok, zegzugos futású, eróziós völgyek tesznek változatossá. A lösszel borított dombvidék töréslépcsőkben ereszkedik a Duna ártere, a Sárköz felé. A megye északi tájegységén, a Mezőföldön kevésbé változatosak a felszíni formák. A sík terület részben ártéri hordalék, részben — mint neve is mutatja — mezőségi típusú fekete föld borítja. Tolna megye éghajlatát a domborzati viszonyok és a Duna határozzák meg. A nyugati részen mérsékelten meleg, száraz zóna alakult ki, a Mezőföld és a Sárköz időjárását pedig a Duna befolyásolja. A legszárazabb rész a Sió völgye és a megye észak-nyugati területe, ahol gyengébb minőségű a talaj, és az erdő is kevés. A dombvidéken 20—25 százalékkal több a csapadékos napok száma, mint az Alföldön, a Sárközben ennél is nagyobb. Az évi csapadék 600—700 mm évente, a nyári zivatarok alkalmával olykor 50 mm-t is mérnek. A vízhálózat a 381