Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

141. T. K. 1896. július 5. 142. A bizottság vezetője ugyanaz a dr. Bartos Andor miniszteri titkár volt, aki fél évvel korábban a pusztaszabolcs—paksi h. é. v. átadásánál elnökölt. Részt vettek a hivatalos aktusban még kb. ötvenen, közöttük Tolnay Kornél vasúti és hajózási főfelügyelő, Leitner Izidor zágrábi üzletvezető, Dőry Pál Tolna megyei alispán. A korabeli úri ínyencek reprezentációs szokásait jól jellemzi a Szekszárd szálló nagytermében tartott banketten felszolgált menü: „Leves. Fogas és kecsege tartár mártással. Marhasült, őz comb pástétommal. Nyúlgerinc. Szárnyas sült. Almáslepény, torta, sütemények. Fekete kávé. Rizling gr. Apponyi gazdaságából, szekszárdi vörösbor, pezsgő." Az újságtudósítás szerint az ötödik fogástól három órán keresztül folytak a szokásos felköszöntők. A hetven főnyi társaság tagjai kölcsönösen éltették egymást (T. K. 1897. aug. 29.), mintha rendkívüli erőfeszítéseket tettek volna a mindössze 18 km-es vicinális szakasz építésekor. Egyetlen szó sem esett azonban a több száz vasútépítő munkásról, akik a filoxera pusztítása utáni súlyos gazdasági helyzetben a létminimumért dolgoztak, de amikor „kenyéradó gazdáik" még abból is le akartak faragni, kénytelenek voltak a munkát otthagyni. 143. „... csupa szalonkocsikat vonva maga után, homlokán két vörös jelzőzászlóval robogott be az első hivatalos „ördög-masina" az eddig kevéssé méltatott, az utóbbi időkben azonban sokat emlegetett Sárközünk szűz határába. Abba a határba, melyet 1500 év óta, amikor is az e tájon tanyázott római légiók keresztül rajta köves utat építettek, nem érintett kapavágás oly czélból, hogy a Szekszárdra élelmet szállító kocsik közlekedése megkönnyíttessék, vagy télvíz idején egyáltalán lehetővé tétessék... Semmi sem bizonyítja jobban e vasúti vonal nagy közlekedési és közgazdasági fontosságát, mint azon körülmény felemlítése, hogy ez egy láncszemét képezi azon az egész vármegyére nézve nagyhorderejű vasút kiépítésének, melyet általában Szekszárd—baranyavári vonalnak szoktak nevezni s melynek az lesz a feladata, hogy az ország fővárosát az okkupált tartományokkal hozza közvetlen összeköttetésbe... az összeköttetés Pécs felé... harmincz kilóméterrel hosszabb, mint lenne a Szekszárdon keresztül vezetett egyenes vonal... elsősorban a Sárköznek válik leginkább hasznára. Egyszerre megszűnik a példátlan helyzet, hogy négy nagy népes község hónapokon keresztül teljesen el legyen zárva a külvilágtól. Pedig ez gyakran megtörténik, mert októbertől — márciusig nedves téli időjárás esetén az utak járhatatlansága folytán még a postát is lovas ember volt kénytelen behozni Szekszárdra, más úton-módon még gyalogszerrel is majdnem lehetetlenné vált a közlekedés. Megszenvedte ezen visszás helyzetnek kihatását maga a Székhely Szekszárd is, mely tudvalevőleg a Sárköz által élelmeztetik, s ha piaczárói a Sárköz elmaradni volt kénytelen, rögtön beállott a piaczi árak hallatlan emelkedése. — Mily megváltozott helyzet fog a jövőre nézve bekövetkezni, midőn a sárközi gazda nem lesz többé kényszerítve arra, hogy eladott gabonáját járhatatlan utakon Szegszárdra szállítsa, hanem ott helyben felrakja a vasúti kocsikra s az akadálytalanul megy rendeltetési helyére; midőn a szegszárdi fogyasztó közönség nem lesz a bajai kofák rossz élelmi czikkeire utalva, hanem akár maga megy, hiszen 10 krajcárba és húsz perczbe kerül a helyszínére bevásárlásait eszközölni. Igaz, hogy a Sárköz derék népe tetemes áldozatok árán jutott a vasúti összeköttetés előnyeihez. Decs ötvenezer, Öcsény húszezer forint árú törzsrészvények átvételére vállalkozott; tette ezt akkor, midőn az olcsó gabonaárak és szőllőinek kipusztulása folytán a gazdasági válság pusztított soraiban... A Sárköz ezen vasúti összeköttetés által belépett a polgárosult világba s így annak értékéhez mért hathatós tényezőjévé vált." (T. K. 1897. aug 29. „A Sárköz vasútja"). 144. T. K. 1897. szeptember 19. 145. T. K. 1897. október 17. 146. Bátaszék vasúti csomópont funkciójának előnyét több ízben is kamatoztatni akarta. Pl. amikor a pécs—bátaszéki pálya épült, a község kérvényezte, hogy az új vasút mozdonyait és az utazó személyzetet oda „állomásítsák be." (Pécsi Napló [P. N.] 1910. nov. 3.) 147. T. K. 1896. dec. 6. 148. T. K. 1907. febr. 21. 149. T. K. 1907. jan. 31.; P. N. 1911. júl. 31. 150. P. N. 1911. júl. 1.; 1911. okt. 1. 151. KERKÁPOLY István: Vasúti földrajz és történet. — Budapest, 1943. 350