Tanulmányok Tolna megye történetéből 10. (Szekszárd, 1983)

Erdősi Ferenc: Adatok Tolna megye tömegközlekedési hálózatának kialakulásáról • 275

37. PALOTÁS Zoltán: Szempontok a kisforgalmú vasúti mellékvonalak gazdaságosságának vizsgálatához. (Az Autóközlekedési Tud. Kutatóintézet Évkönyve 1958.) — KÖZDOK, Bp. 1960. p. 131—144. 38. HAIK Károly: A helyiérdekű vasútakról. (Közlekedési Szakkönyvtár 1/22.) — Wodianer F. és Fiai, Bp. 1910. 39. T. K. 1883. május 13. 40. „Azután ismét jött a remény egy sugara. A magas politika a szerb határra veté tekintetét. A tervbe vett vasútnak kiindulópontja ismét a főváros, végczélja Zimony volt. Tekintélyes szakemberek emelték fel szavukat, hogy ennek a vasútnak a Duna jobb partján kell vezetni. De a döntőkörök másként vélekedtek, s a vasút beletévedt Pestmegye homokbuczkáiba, s lett belőle Duna balparti vaspálya. (T. K. 1883. máj. 13.) 41. „Nemsokára ismét egy mozgalom indult meg, mely Fiumére veté szemét, hatalmas pénzvállalat állt a háta megé, a pénzpiacz helyzete kedvező volt. Ennek a vasútnak is megyénk határait kellett szelni, csak az volt a kérdés, hogy Ny-i, vagy K-i irányban teszi-e azt? Egy kis csoport küzdött azért, hogy a helyzetet Szekszárdra és a minden közlekedést nélkülöző sárvízvölgyi birtokosokra, községekre nézve kedvezően kihasználja, de hiába. Űj jelszó született: építsünk magunk szárnyvasutat. A budapest—pécsi vasút engedményesei készek voltak a terv létesítésére, ha az érdekeltek áldozatkészek. Az érdekeltektől 600 000 frt értékű részvény átvételét követelték, de az aránylag kevés számú érdekeltség ereje a legnagyobb erőfeszítés ellenére megtört ezen az óriási összegen. A megyei vasútépítési bizottság ezért új lehetőséget keresett,^ s hat hónapi szívós munkájának eredményeként egyességet kötöttek az osztrák Credit Bankkal és a Magyar Hitelbankkal." (T. K. 1883. május 13. Boda Vilmos: Az első ásónyom.) 42. Sz. V. 1881. máj. 5. 43. Sz. V. 1881. júl. 28. 44. „Szekszárdot balvégzete vasút iránti érdeklődésében egyik szélsőségtől a másikba tereli. A dombóvári vonal kiépítése alkalmával zsebredugott kézzel várta a sült galambot, hogy szájába repüljön. (Hiszen Szekszárd a megye székhelye, sok hírhedt ember talál benne ingyen lakást s mégis őrzik, hogy baj ne érje őket; e mellett jó világhírű vörösbora terem »zegyébb semmi* mint a tót atyafiak mondják, tehát okvetlenül itt kell a vasútnak végződnie.) A sült galamb azonban elkerülte Szekszárdot és Bátaszéken rekedt meg. A tapasztalatokon okulva most már a másik szélsőségbe csap át, s fent jelzett három tulajdonait eléggé gyümölcsöző forgalmi alapnak tekintve, oly mohón kap az első alkalmon, hogy a megye forgalmának gyűjtőmedencéjévé vált dunamelléki nagyközségeket is feláldozza, s gyéren lakó vidékek átszelésével iparkodik célt érni. azzal az indokkal, hogy a vasút jó lesz kőszállításra." (Sz. V. 1881. júl. 28.) 45. „ ... néhány nagybirtokos magánérdekétől eltekintve, miért kerülné el a tervezett vasút megyénknek éppen a legnépesebb részét, miért zárnának ki a vasút élvezetéből megyénk mintegy 60 000 iparűző, vagyonos s a közterhekhez a legnagyobb mértékben hozzájáruló lakói? ... Az nem érv, hogy nekünk nyáron van Duna közlekedésünk... mert a szárnyvonalat is éppen az tenné életrevalóvá, hogy a Dunával érintkezés által forgalma csak élénkülne. A megyénk központja is csak nyerne az által, ha a Dunával összeköttetés a tervezett vasút által alkalmas helyen eszközöltetnék; valami nagy területi nehézség útját nem állja, de különben is Paks a közvetlen alatta és felette levő révek által a Dunán keresztül a természetes összekötő kapocs a jobb és a bal part között, s miután a megye központjainak összekötése a Bp.—pécsi vasúttal a fő cél s ez így is, úgy is siker esetén meglesz, eltekintve néhány nagybirtokos érdekétől — a dunaföldvári kerület mellőzésére semmi okot sem találunk s így az előbb említett vádak nem látszanak egészen alap nélkülieknek ... Nem akarjuk kétségbe vonni a Szekszárdon tartott értekezlet tagjainak azon jogát, hogy a magok érdekében tervezhetnek meghallgatásunk nélkül, de éppen azon joggal mi is meg fogjuk feszíteni minden erőnket, hogy eddigi kereskedelmi vidékünk tőlünk a nélkül, hogy abból a központnak haszna volna el ne vonassék. — de ezt természetesen mindkét csoport vállalkozó csakis a maga saját erszényére, saját áldozat képessége s számba vehető okokkal támogatott életre valósága alapján teheti, mert abba bele nem nyugodhatunk soha, hogy a magunk hozzájárulása és meghallgatásunk nélkül ön magunkat segítsük a megye paizsa alatt eltemetni. — S miután nekünk czélunk, akaratunk, akár 345